Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

Rader a könyveit Geibl Károly pesti könyvárustól hozta. 1848-ban ő szerezte be a Lederer és Haeckenast nyomdából az 1847/48. évi törvénycikkek 300 példányát a város számára, azzal a céllal, hogy azt a népnek olcsón árulják (7-8 kr-ért). 1845ben egy másik könyvkereskedő, Reizbach János a helytartótanácstól kapott engedélyt.

234 A könyvtárak történetéhez Sulyok János kiváló munkája után nem sok hozzátenni valóm lehet. Mindössze annyit említek meg, hogy Ybl József kereskedő 1818-ban engedélyt kért, hogy „a cenzúra által megengedett könyveket a helybeli közönségnek bérért kölcsönözhesse". A magisztrátus a kérést a helytartótanácshoz terjesztette fel, amely az „olvasó könyvtár" felállítását annak ellenére sem engedélyezte, hogy a városnak semmi ellenvetése sem volt.

235 Cenzúra, nyomda A cenzúra első jelentkezésével Fehérvárott 1786-ban találkozunk, amikor a felsőbb hatóság elrendelte: „Imádságkönyveket, egyházi naptárakat csak a püspök láttamozása után lehet kinyomtatni." A város ekkor könnyű helyzetben volt, mert azt válaszolhatta, hogy „könyvnyomtatás nem lévén, így ez nem aktuális". 1788— 1793 között több könyv utáni nyomozásra, esetleg a könyv elkobzására hívta fel a helytartótanács a város figyelmét. így pl. Steidel professzornak, az állapotos, szülő és gyermekágyas nők magatartásáról szóló könyvére; vagy Miliőt abbé A világnak közönséges története című könyvére. A városi kapitány azonban ezekből egyetlen példányt sem talált. Megtiltotta a helytartótanács 1792-ben a Strassburgi Kurierből való novellák utánnyomását. A tanácsi elintézés: „A városban nyomda nem lévén, ad acta kell tenni."

236 Lényegesen megváltozott a helyzet 1806 után, amikor már Szammer Mihály nyomdája működött a városban. Ennek a cenzúráját a helytartótanács hozzájárulásával — a belvárosi plébános vállalta el.

237 A városi kapitányi hivatal támogatta a cenzúrát abban, hogy a kiadott könyvekből négy példányt megkapjon. Különösen ügyeltek „az ájtatossággal ellenkező, babonaságokra vezető imádságokat" tartalmazó könyvekre. 1829-ben jelentette a kapitány, hogy egy bodajki lakos a városban tiltott imádságokat árul. Az elkobzott könyveket és az árus vallomását a helytartótanácshoz terjesztették fel.

238 234 Prot. sess. 1844. jún. 18. No 2408.; 1845. febr. 17. No 460.; 1848. ápr. 22. No 1310. 235 Prot. sess. 1818. nov. 16. No 1515.; Sulyok 1970. 152. köv. 230 Prot. sess. 1786. okt. 30. No 282.; 1788. aug. 22. No 1272.; 1792. ápr. 27. No 546.; 1793. márc. 11. No 252.; 1775-ben a könyvkötő által terjesztett kalendáriumok jegyzékét a város a helytartótanácshoz terjesztette fel (Corr. buch. 1775. máj. 20.). 237 Prot. sess. 1806. okt. 18. No 1565. 238 Prot. sess. 1826. jún. 16. No 939.; 1829. febr. 13. No 260. 19* 291