Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1812-ben került napirendre a még el nem adott, a nevelőházhoz tartozó földek eladása. Ez 1819-ig húzódott, akkor a polgármester vette meg.

87 Az 1820-as években a nevelőház leégett. Egy városi polgár 6000 téglát adott a parancsnoknak, Steinburg Hubert hadnagynak. Az építés még 1837-ben is tartott, a munkát a város árverés útján adta ki mesterembereknek. Az új épület 1838-ban készült el, megszemlélésre — a katonasággal közösen — a polgármester vezetésével bizottság szállt ki.

88 Újoncállítás A városlakók katonai kötelezettsége volt—a beszállásolás mellett — a személyes szolgáltatás. Ez nem a személyes katonáskodást, hanem háború esetén bizonyos, az országgyűlés által (az adókulcs szerint) meghatározott számú újonc kiállítását, felszerelését és fizetését jelentette. Az újoncok toborzását, a verbunkot minden időben támogatni, költségeit fedezni kellett.

89 Az első újoncállítás, amiről a források beszélnek, az osztrák örökösödési háború idejére esik. Székesfehérvár 1741. november 10-én kapta meg az uralkodói leiratot: az országgyűlési repartitio szerint a városnak 40 gyalogost kellett kiállítania. A december 9-i tanácsülés foglalkozott az üggyel; megállapította, hogy „a Nemzeti Gyalogezredre sürgősen szükség van. A toborzást el kell kezdeni". Minden újonc ellátására 9 kr-t és fél liter bort, foglalóként 2 Ft-ot adott a város. A toborzáshoz szükséges két zenészt a város fizette.

90 1742-ben a város 10 lovas kiállítására 1000 Ft-ot fizetett be a budai hadipénztárnál. A városi küldönc, a toborzás során kifejtett fáradságáért, 6 dukát jutalmat kapott. A toborzott újoncok között, Mór felé menet, zavargás tört ki, aminek sérültje is volt.

91 Az 1743. évi Szent György-napi vásárkor zavargás volt az Andrássy ezred újoncai és a vásározó nép között. 1744-ben a tanács a hadbiztosnál tett panaszt a Vetési magyar gyalogezred verbunkos zászlósa ellen, aki az utcán egy lakost karddal megtámadott, valamint szállásadójától sok gyertyát és fát követelt. 1748ban a toborzó Pálffy Lipót magyar gyalogezred zászlósa volt a panasz oka: egy szabólegényt erőszakkal akart katonának vinni, nadrágját, csizmáját, pénzét elvette.

92 A hétéves háború alatt nem volt újoncállítás, viszont a város követte azt a korábbi és általános gyakorlatot, hogy büntetésként alkalmazta a katonánakadást, így járt pl. 1757-ben két lakos, akiket „káromkodás és aprólékos lopás miatt", 1 87 Prot. sess. 1812. ápr. 8. No 522.; 1819. máj. 28. No 834. 88 Prot. sess. 1822. dec. 2. No 1821.; 1837. nov. 6. No 2125.; 1838. ápr. 20. No 797. 89 Csizmadia 1941/A. 85. 90 Prot. sess. 1741. nov. 10.; dec. 9. 91 Prot. sess. 1742. febr. 26.; márc. 5.; márc. 20.; Kállay 1973/A. 64. 92 Prot. sess. 1743. jún. 14.; 1745. jan. 22.; 1740. júl. 27.; Kállay 1973/A. 64.