Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

levágott gabona után szántónként 40 d-t, a kötött gabona után természetbeni tizedet.

188 1770-ben megtiltották, hogy a tizedszedők a nyomtatók (cséplők) fogadásába avatkozzanak, „mert az a tanács dolga".

189 Az 1780-as évektől egyre nagyobb lesz az állás becsülete; üresedés esetén többen is pályáztak rá. 1790-ben a tanács mindet türelemre intette és azzal biztatta, hogy „az állás betöltésekor tekintettel lesz a kérelmezőre". A dézsmások a várostól tized alóli mentességet kaptak, amit 1800-ban a hegymesterek is elnyertek.

190 A tizedszedők a beszedett természetbeniekről és pénzekről számadást vezettek. 1786 decemberében a tanács sürgette a számadás elkészítését, „mert mielőbb meg kell tudni, hogyan állunk a tizeddel". A benyújtott jegyzékek, számadások egy-egy példányát a számvevőség és a kamarási hivatal kapta. Mivel a dézsmások a szőlőcsőszökkel is foglalkoztak, azok jegyzékét is mellékelték a számadásaikhoz.

191 A leghíresebb fehérvári tizedszedő kétségtelenül az 1787-ben hivatalba lépett Miskey Ferenc volt. Rendben működött egészen 1805 júliusáig, amikor a polgármester a számadáskönyveit akarta ellenőrizni. Mikor kimentek a lakására, a kocsija éppen készen állt, de már nem tudott elutazni. A számadáskönyveket viszont, arra hivatkozva, hogy „részben elszakadtak, részben elvesztek", nem adta át. Egyúttal benyújtotta a lemondását (fiát ajánlva a hivatalra). Ettől kezdve megindult a szőlősgazdák panaszáradata. Kiderült, hogy a dézsmás nem azt az összeget írta be a számadásokba, mint amit tőlük szedett. A tanács, a polgármester vezetésével, bizottságot küldött ki; ez megállapította, hogy a számadások és a tizedcédulák nem fedték egymást. Ilyen módon 3895 Ft hiányt találtak a könyvekben. Erre Miskey javait bírói zárlat alá vették és összeírták, őt őrizetbe vették. Ellátására a zárolt vagyonból havi 10 Ft-ot kapott. Az ügy a helytartótanácshoz is eljutott, mert a szószóló és néhány polgár panaszt adott be egyes tanácsosok ellen, akik — szerintük — szintén tudtak a tizedcsalásról.

192 Ez a vád azonban nem bizonyult be, és a felsőbb hatóság elrendelte Miskey — reversalis ellenében való — szabadlábra helyezését, hogy úgy védekezhessék. A kiküldött bizottság megállapította, hogy 13 085 Ft-tal csalta meg a várost. A kamara 1806. szeptemberi leiratában is ez a hatalmas összeg olvasható. „Ezt be kell hajtani, ha nem lehet, a zárolt javait kell igénybe venni" — írta a kamara. A hasonló visszaélések megelőzésére pedig elrendelte, hogy minden jövedelemszedő mellett legyen ellenőr, valamint a tizedösszeíráskor legyen jelen egy tanácsi személy és a szószóló. A tanács Miskey ügyvédjével tárgyalt a pénz megtérítéséről.

193 188 Prot. sess. 1734. júl. 23.; 1742. aug. 30. 189 Prot. sess. 1770. júl. 28. 190 Prot. sess. 1790. febr. 26. No 254.; 1800. dec. 15. No 1535. 191 Prot. sess. 1786. dec. 29.; 1794. jan. 27. No 145.; 1807. jún. 26. No 869. 192 Prot. sess. 1787. okt. 10. No 1038.; 1805. júl. 20. No 990—991.; júl. 22. No 996—999.; júl. 26. No 1003—1011.; szept. 28. No 1336.; okt. 6. No 1387. 193 1805. okt. 23. No 1420.; 1806. szept. 9. No 1382.