Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

1805-ben a gazdasági ülés javasolta, hogy a tizedet a szőlők nyolcada és ne a bor után szedjék (ez a javaslat egyszer, 1790-ben már felmerült, de minden visszhang nélkül). A tanács azonban arra hivatkozva vonakodott ezt bevezetni, hogy a tized fele a fehérvári káptalant illette. Az 1481: 1., 1609:18., az 1647:95. és az 1548 : 60. tc. alapján a tizedet vagy természetben, vagy egyenértékben lehet szedni. Ezért már arra az évre a tizedet nyolcadonként 36 kr-ban állapították meg. 1805-ben azonban, mivel az emberek katonáskodtak, úgy történt a kivetés, hogy a szőlősgazdák a tizedszedő, a hegymester és két választópolgár előtt vallották be, hogy mennyi boruk termett. A tizedszedő ezután ennek alapján vetette ki a dézsmát; a fenti határozattal ellentétben (nem a nyolcadok után) urnánként 16 kr-t.

182 1810-ben a főhegymester jelentette, hogy több szőlősgazda a tanácsi határidő előtt kezdte meg a szüretet. Ezért 6-6 Ft-ra büntette őket. Egyúttal elhatározták, hogy „akik nem jelennek meg a tizedszedésen, amikor a tulajdonosokat állapítják meg, azoknak a pincéjét lepecsétlik".

183 1816-ban feljelentés érkezett a tanácshoz, hogy a szőlősgazdák a dézsmálás előtt behozzák boraikat a szőlőből, valamint a dézsmát a vevőkkel fizettetik meg. A tanácsi határozat szerint „nem lehet megengedni, hogy a vevőre hárítsák a terhet".

184 A kamara rendeletére hivatkozva a tanács 1821-ben szabályozta a bordézsma szedését. Eszerint a bort meg kell akoltatni és pénzért megváltani. A szőlőpásztorpénzt az adókivetéskor a szőlőbirtokosokra vetették ki. Azoknak a hordóit, akik a dézsmával adósak maradtak, lepecsételték. Ha ezután 15 napon belül sem fizettek, elárverezték (a bort).

185 •••>. Tizedszedők A tized szedésére a tanács dézsmásokat alkalmazott; az elsőkről 1696-ban olvashatunk. Feladatuk volt az (írnokok által végzett) tizedösszeírásra való ügyelés, „hogy az a legjobb tudás szerint készüljön".

186 1728-ban a tanács deputatiót küldött ki a tizedszedésre, ami a téma fontosságát mutatja. A tizedcédulákat mindig tanácsi határozatra oszthatták ki, illetve kezdhették meg a tizedszedést.

187 A város a bérelt Bárándpuszta után is szedett tizedet. 1734-ben pl. egy szántó után 75 d-t, vagy 3 mérő árpát, zabot, kölest, vagy 2 mérő búzát; 1742-ben a 182 Prot. sess. 1790. okt. 18. No 1001.; 1805. okt. 20. No 1416.; nov. 29. No 1679. 183 Prot. sess. 1810. okt. 15. No 1546-1547. 184 Prot. sess. 1816. okt. 1. No 1673. 185 Prot. sess. 1821. júl. 23. No 1196.; 1826. okt. 9. No 1515. 186 Prot. sess. 1696. aug. 1.; aug. 8.; Kállay 1972/B. 129—130. 187 Prot. sess. 1728. júl. 13.; 1735. aug. 4.