Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1840-ben a Társulat elnöke, Tschida János, hívta fel a tagokat: jegyeztessék be magukat a váltótörvényszéknél. Ezzel kezdődött meg a szabad kereskedés korszaka. 2 * A Társulat tagjai mindig a város gazdag és vezető rétegéből kerültek ki. 1830-ban pl. ott látjuk Stojanovits Mihályt, Kopalek Kajetánt, Russwurm Jánost, Éder Peregrint, Ybl Miklóst és Józsefet. Az 1840-es bejegyzés után a tagok száma 119-re nőtt. 1841-ben a Társulatnak már „címzetes tagjai" is vannak: tanácsosok, táblabírák, ügyvédek. 1845-ben a Társulatban látjuk Fellmayer Istvánt, Deutsch Manót, Say Rudolfot és Számmer Imrét. 25 Vértes József könyvéből ismerjük néhány nevesebb kereskedőcsalád és -dinasztia vázlatos történetét is. így pl. a Zutrung, Tschida, Kováts, Say (amely egyszerre adott főbírót, gyógyszerészt és főorvost a városnak) és a Flits családét. Az Ybl családról más helyütt szólok. 26 Rácok, görögök, törökök A városi önkormányzat — ahol lehetett — korlátozta az idegen kereskedők működését. Pozsony város pl. 1654-ben statútumot alkotott a rácok korlátozására, akik a városban nem árulhattak és ipart sem űzhettek. Kassa 1709-ben a helyiek kérésére megtiltotta török és görög kereskedőknek, hogy a vásáron kívül olyan árukat hozzanak be, amelyek a helyi kereskedőknél kaphatók voltak, „mivel a helyiek viselik a városi terheket". Pest az albán kereskedőknek ugyan megengedte, hogy áruikat a helyi boltokban lerakhassák, de a vásárnapokon kívül itt sem árulhattak. Buda a rácoknak a házalást és a báránybőr vásárlását tiltotta. 27 Fehérvár más helyzetben volt, hiszen a rácok itt már a török alatt gyökeret vertek, sőt kereskedtek is. Ennek ellenére — legalább az újaknál — megpróbálták a korlátozást. 1737-ben kapott pl. a saját házában boltnyitási engedélyt Görög Pál, aki „rác árukat árulhat ugyan, de a helybeli kereskedőknek nem lehet kárára". 28 1738-ban a város azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy „a városban a pozserováci béke alapján tartózkodó görög vagy török kereskedők nincsenek". A következő évben a helytartótanács külön kérésére azt válaszolták, hogy „a városban nincs török alattvaló". 29 Az 1740-es években a Belvárosban egy kereskedő volt, aki török portékát árult. A szattyánt ő is csak kötésszámra adhatta el (egyenként nem). Az 1750-es években költözött a városba Kirovits János, aki először úgy kapott házvételi engedélyt, hogy „mindenféle kezességtől eltiltatott". 1755-ben azonban megkapta a jogot a 24 Vértes 1910. 113. 25 Vértes 1910. 17, 276.; Acta pol. 1841. No 573. 26 Vértes 1910. 289, 302, 311—312. 27 Corp. stat. II/2. 363. Kassa 1709.; IV/2. 448. Pozsony 1654.; 655. Pest 1721.; 661. Buda 661. 28 Prot. sess. 1737. szept. 10.; Hóman—Szekfű 1935. IV. 457. 29 Corr. buch 1738. febr. 7.; 1739. febr. 20.
