Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
kizárólag török áruval való kereskedésre. 1761-ben egy kereskedőtársa feljelentette a tanácsnál, hogy Marco néven — másik polgárlevéllel — még egy kereskedést folytat. 30 Az engedély nélkül behozott rác áruknál a tanács azt is figyelembe vette, hogy azt ki részére hozták. 1760-ban pl. elkobozták egy váci rác kereskedő áruját. „A városnak joga lenne végleg elvenni, de mivel az áru Őexcellentiáját, a főispán urat illeti, kiadják." 31 1760-ban a város két, bécsi áruval kereskedő rác kalmárnak megtiltotta bőráru árulását. 1766-ban a tanács a váci püspökség ügyészét kereste meg, mert két váci görög kereskedő a vásár három napján kívül is kereskedni akart, méghozzá bécsi árukkal. „Ezt pedig a városi kiváltságlevél nem engedi meg, mivel idegen kereskedők csak a vásárok három napján kereskedhetnek a városban". Ugyanebben az évben Rosa János kalmár szerződését érvénytelenítették, mivel nevezett „török jobbágy, és mint ilyen nem vehet a városban kereskedést, sem polgárjogot nem nyerhet". 32 A görög kereskedők úgy próbálkoztak bejutni mégis a városba, hogy házat vettek, mint 1761-ben Kerovics Márton csákvári kereskedő, vagy Kerovics György, aki 1774-ben előbb polgárjogot szerzett. 33 1786-ban a tanács megkérdezte a kereskedőket, hogy „vörös bagaria" elnevezésű török len vásznat nem akarnak-e venni egy bécsi kereskedőtől. 1788-ban Axenius Tamás helybeli polgár, addig Simonovits Dömötör társa kért kereskedési jogot. A tanács — tekintettel arra, hogy a társa áruit megvette és ha nem árulhat, nagy kára lesz — engedélyezte a működését, „mert nem káros: adót fizet és az uralkodó is támogatja a kereskedelmet". Nem nagyon támogatták viszont 1796-ban Simonovits János görögkeleti segédpap kérését, hogy az apja után maradt kereskedés jogát rá írják át. 34 Társa nemcsak Simonovitsnak, hanem más görögnek is volt. A XIX. század első éveitől tudunk a Stojanovits et Campania nevű cég működéséről, amely 1806-ban 1057 Ft értékű árut szállított a városnak. 1839-ben említik a Dukovits János és Társai céget. 35 Kereskedői kapcsolatok A fehérvári kereskedők, éppen a város földrajzi fekvéséből kifolyólag, korán kapcsolatba léptek távoli vidékek és a külföld kereskedőivel. Nem beszélve e helyütt a Bécsbe irányuló marhakereskedelemről, amelyből a város olyan nevezetes személyisége vette ki a részét, mint Hiemer Mihály. Adataink szerint a vaskeres30 Prot. sess. 1742. aug. 31.; 1744. júl. 7.; 1755. okt. 17.; 1761. jan. 9. 31 Prot. sess. 1760. okt. 30. 32 Prot. sess. 1760. márc. 31.; 1766. márc. 10.; aug. 8. 33 Corr. buch 1761. okt. 23.; 1774. szept. 5. 34 Prot. sess. 1786. febr. 24. No 475.; 1788. júl. 28. No 1162.; 1796. nov. 21. No 1539. 35 Prot. sess. 1806. nov. 7. No 1648.; 1839. jún. 14. No 873.
