Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
Előfordult, hogy a rossz példával szolgáló atyamestert a városi ügyész csapta el a hivatalból (1801). Ezt a tanács is jóváhagyta. Céhmesternek csak olyan tagot lehetett választani, aki kisebb céhhivatalokat már viselt. A tanács által támogatott jelölt nem mindig nyerte el a mesterek bizalmát. 1822-ben pl. a városi a császári katonaság segítségét kérte, mert a csizmadiacéh tagjai ellenálltak az új céhmester felesketésének és a céhláda átszállításának. 7 Felügyelt a tanács a céhjövedelmek felhasználására. 1834-ben pl. a kőműves céhlegények meg akarták változtatni azt a gyakorlatot, hogy a jövedelmet három felé (céh közládája, mesterek- és legények ládája) osztották. Azt követelték, hogy csak kétfelé osszák, aminek fele a közládába, fele a legények pénztárába ment volna, az özvegyek és a gyermekek támogatására, temetési költségre. A tanács az addigi állapotot tartotta fenn. 8 Limitatio Helyi hatóságaink már korán felléptek a kézművesek zsarolása ellen; Sopron 1608-ban hozott erről statútumot. Pozsony megye 1614-ben rendelte el, hogy a megyei árszabást be nem tartó kézműveseket a városbíró büntesse meg. Sáros megye 1627. évi szabályrendelete szerint „a szabad városok kötelesek a megyei árszabást megtartani". Az élelmiszerek és kézműipari termékek árának meghatározását az 1650:40. és az 1659:71. tc. tette a vármegye feladatává. 9 Az első ismert fehérvári limitatio a szappanfőzőmesterekre vonatkozott; 1702ben egy font gyertyát 15, a hozzávaló gyapotot 16 d-ért adhatták. 1710-ben a pintérek a hordót és a nagyobb vödröt 50 d-ért. 1718-ban a gyertya ára még mindig 15 d volt. 10 1736-ban Fejér megye admonitionalest küldött a városnak: a megyei limitatiót a jegyző által publikáltassa és az 1659:71., az 1715:79. és az 1723: 74. tc. alapján kényszerítse a polgárait annak betartására. 1742-ben a megye az intést megismételte. 11 A kőművesek és ácsok napszámbérét, nyilván mert az építkezéseket különösen fontosnak tartották, a felsőbb hatóság, a helytartótanács és a kamara szabta meg, illetve kísérte figyelemmel. 1744-ben a helytartótanács napi 45 d-ban, 1773-ban a kamara 24—27 kr-ban, 1801-ben a helytartótanács nyáron 30, télen 27 kr-ban állapította meg. 1818-ban a legények 1 Ft 12 kr, a pallérok 1 Ft 24 kr napszámot kaptak. 12 • 1 Prot. sess. 1801. okt. 30. No 1393.; 1922. jan. 21. No 147. 8 Prot. sess. 1834. okt. 13. No 2015. 9 Corp. stat. H/1. 138. Sáros m. 1627.; IV/1. 138. Pozsony m. 1614.; V/2. 120. Sopron 1608. 10 Prot. sess. 1702. ápr. 21.; 1710. aug. 15.; 1718. júl. 15. 11 Acta. pol. et jur. 1736. ápr. 17. No 37.; 1742. márc. 5. No 60. 12 Corr. buch 1744. júl. 7.; Prot. sess. 1773. ápr. 2.; 1801. máj. 8. No 610.; 1818. márc 27. No 437. 12* 179
