Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
A legismertebb Fejér megyei árszabás, amelyet Farkas Gábor közleményéből részletesen ismerünk, 1746-ból való. 13 A tanács nemcsak az árakat, hanem a gyártási folyamatot is ellenőrizte. 1770-ben előírta, hogy a szappanosok feketebelű gyertyát gyártsanak, „a község könnyebbségére, mesterségük elvesztésének terhe mellett"; vagy 1772-ben, hogy a pintérek a hordókat „ajtócskával" készítsék. A legkülönösebb árszabás kétségtelenül 1817-ből való. A tanács észrevette, hogy az asztalosok a koporsókért „feles bért kérnek; egy puhafa koporsóért bátorkodnak 50 Ft-ot is kérni". A tanács az ár mérséklésére intette őket. 14 Másképpen történt az árszabás a város talán legősibb iparosainál (1484-ben már volt Fehérvárott Zsemlyesütő utca), a pékeknél. Itt nem az árat, hanem a sütemény súlyát határozták meg, illetve változtatták a gabona áringadozásának megfelelően. 1702-ben pl. egy tanácsos a pékeknél lemért zsemléket 20 lat helyett csak 14—16nak találta. Ezért 6—24 Ft közötti büntetéseket szabott ki rájuk. 15 1710-ben a tanács elrendelte, hogy a pékek ne kicsi, fekete zsemlét és kiflit süssenek. A zsemle — 12 Ft büntetés mellett — 14 latnál nem lehetett kisebb. 1713ban a pékeket a tanácsülés elé idézték és ott közölték velük: 15 latnál kisebb zsemlét nem süthetnek. 1715 júniusában megállapította a tanács, hogy a pékeknél lemért zsemlék könnyűek; ezért 69 darabot elkoboztak és — alamizsnaként — a ferenceseknek adtak. 16 1703-ban a két városi pékmester panaszt tett, hogy a környező falvakból is hoztak kenyeret, kalácsot eladásra a városba. 1724-ben a polgárság követelésére a ferences kripta melletti pékséget máshová helyezték, „mert a friss kenyér az onnan felszálló párát magához vonja". A tanács rendelete szerint, ha valamelyik pék kemencéje rossz volt és nem tudott sütni, egy nappal előbb jelentenie kellett a másik péknek, hogy az süssön helyette is. 17 A pékek árultak fehér és fekete kenyeret, cipót, kalácsot, zsemlét, vajas és ánizsos kiflit, nádméz süteményt, hosszú süteményt (vulgo Ruczl) és perecet. 1752-ig árulhattak grízt és lisztet is. Egy városi polgár és lisztkereskedő a Platzon fánkot árult. A piacon a városi cipósütő asszonyok is árultak. 18 A tanács kiküldöttei időnként megszemlélték a kenyérsütő kemencéket. 1788ban pl. kifogásolták, hogy a fát a kemence fölött tárolták. Észrevételeikről a tanács írásbeli jelentést kapott. 19 1791-ben Czierler Franciska kért engedélyt csokoládé manufaktúra létesítésére. A tanács bizonyítványt kért tőle; az ügy további sorsát nem ismerjük. 20 13 Farkas 1971/a. 265—302.; Lásd még: Somkuti 1980. 14 Prot. sess. 1770. jan. 8.; 1772. szept. 25.; 1817. dec. 9. No 1820. 15 Veszprémi káptalan magánlevéltára. Csopak 43. 1484.; Prot. sess. 1702. máj. 4. 16 Prot. sess. 1710. aug. 19.; 1713. ápr. 12.; 1715. jún. 15. 17 Prot. sess. 1703. ápr. 17.; 1724. máj. 2.; 1725. febr. 14. 18 Prot. sess. 1745. máj. 15.; 1752. szept. 12. 19 Prot. sess. 1788. jan, 10. No 58.; Lásd még: 1791. szept. 9. No 1016. 20 Prot. sess. 1791. aug. No 913.
