Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

hidak hiánya miatt nem tudják a szénájukat behordani. A kérés teljesítése annál is fontosabb volt a városnak, mivel a rétek bérletéből 1793-ban 1033 Ft-ot vett be.

317 1800-ban Ürményi József a Sárrétet is megtekintette és a rendezést szükségesnek tartotta. 1806—1807-ben az árkok mélyítését és bővítését végezték el; míg 1808-ban elhatározták, hogy „a sárréti rétek nagyobb hasznára, a határ fenntartására, jó volna kanálist ásatni". A munkát — hasonlóan a fentebbiekhez — úgy akarták finanszírozni, hogy minden rétre 3 Ft-ot vetettek ki azzal, hogy „aki nem akar fizetni, attól megvonják a rét használatát". Csapó Benjámin megyei mérnököt szólították fel, hogy „a terv szerint szükséges intézkedéseket tegye meg a levezető csatorna kiásására".

318 A munka során gátat is építettek, ami azonban néhány lakos rétjén ment keresztül: ezek természetesen tiltakoztak ellene. 1817-ben a folyókra felügyelő tanácsnok a helyszínen állapította meg, hogy a víz, a sok hínár és iszap miatt, megakadt és visszafelé folyt. A sörházi malom bérlői is emiatt panaszkodtak. A Jancsár utcai lakosok — ahol a csatornaásást a nagy sárban végző munkások a kialkudott bérért nem akartak dolgozni — szintén károsultak. Ezeknek a város kárpótlásul 250 kéve nádat adott.

319 1824-ben már az újonnan ásott Sárrét-csatornáról olvashatunk. Az érdekelt gazdák kérték, hogy a város két szekérrel is járható hidat csináltasson rajta. Az új kanális lezárása miatt a következő évben számos rét víz alá került; mire a város a kanálist újból megnyitotta. Ettől kezdve az a gyakorlat, hogy ha a város le akarta zárni a kanálist, előre értesítette a gazdákat, hogy a terményeiket hordják ki onnan. A rétek bérlői és tulajdonosai még 1825—26-ban is tartoztak a csatornaépítési váltsággal. 1830-ban a tanács határozatot hozott a végrehajtás útján való beszedésre.

320 A sárréti fiókkanális építése az 1830-as években tovább folytatódott; 1834-ben készült el. A kiöntések megakadályozására a tervezettnél szélesebbre építették. Egy öntözőcsatorna ásását azonban a tanács 1836-ban megtagadta. Engedélyezte viszont az „északi részen a Biztosi-csatornáig, a déli részen az Aszalóvölgyicsatornáig" a marhák legeltetését.

321 A fiókcsatorna megépítésével az addigi Vizes-, Nedvesrétekből Szárazrétek lettek. Ezt elősegítette a Gaja patak elsősorban gátak építésével és karbantartásával történt bizonyos fokú rendezése. 1787-ben döntött a város a patak és a Nedvesrét között csatorna ásásáról, „mivel az áradásokat csak ezzel lehet megszüntetni". A 317 Prot. sess. 1772. júl. 24.; 1775. jún. 6.; 1786. jún. 30. No 969.; 1787. aug. 17. No 842.; OL E 210. No 2. Civ. No 55. 1793. jún. 17. 318 Prot. sess. 1800. jún. 9. No 746.; 1806. jún. 28. No 106.; 1807. júl. 8. No 925.; 1808. márc. 5. No 350. 319 Prot. sess. 1817. máj. 17. No 847.; 1821. jún. 8. No 913.; dec 10. No 1947.; 1822. júl. 16. No 1117. 320 Prot. sess. 1824. júl. 3. No 1100.; 1825. jún. 7. No 936.; aug. 8. No 1203.; 1826. szept. 11. No 1375.; 1830. ápr. 30. No 670. 321 Prot. sess. 1834. máj. 16. No 987.; 1833. júl. 22. No 1384.; 18?6. jún. 17. No 1302.; 1837. nov 27. No 2272.