Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
Ez azonban nem hozott megnyugvást: 1801-ben a külvárosi polgárok újabb panaszt adtak be. Kérték, hogy kényszerítsék beszállásolásra a belvárosi polgárokat és a külvárosi, házuk után adózó házas gazdákat. 1815-ben a helytartótanács is állást foglalt a kérdésben: a katonatartás nemcsak azokat a városrészeket terheli, ahol korábban vár állott. 30 A városi sorompón kívüli lakosokhoz, akiknek se szántóföldjük, se polgári jogaik nem voltak, a város csak a legvégső esetben helyezett katonákat. 31 Mentességet a beszállásolás alól csak igen ritkán adtak. Egyes városokban a bírót és a tanácsosokat felmentették, míg a főrendek és a nemesség házait nem. Ez természetesen állandó viták forrása lett. 1737-ben pl. Vicenti Ádám tett panaszt, amiért rezidenciális házába katonákat szállásoltak. Ha azonban „a külső személyek" nem laktak a városban, katonákat sem szállásoltak be a házaikba. Mentességet lehetett nyerni akkor is, ha valaki pl. a városi hajdúnak adott szállást. 32 Az 1789. évi „magasabb rendelkezés" szerint a tanácsosok (köztük a jegyző is) mentesek voltak a beszállásolás alól. A választott község 1796. évi kérelme a királyi biztoshoz, hogy az egész város mentes legyen a teher alól, nem talált meghallgatásra. 33 1801-ben a Lövőház utca lakosai kérték a mentességet, de „a tanács ezt nem teheti meg". Az öregség viszont lehetett indok a felmentésre. 1810-ben Beke Mihály személyesen kérte erre hivatkozva a tanácstól a mentesítést. Egyúttal a szegényház javára 300, pokrócok vásárlására 100 Ft adományt tett. Ez nem maradt hatás nélkül: kérését teljesítették. 34 A megyei katonák azonban nem kaptak felmentést, „mivel a katonatartás polgári közteher, attól senkit feloldani nem lehet". 1835-ben utasították a szállásmestert, hogy „sor szerint, kivétel nélkül mindenhová szállásolja be a katonákat". Kivételt csak a városi és a vármegyei tisztviselők és — az eddigi szokás szerint, amíg más határozat nem születik — a választó polgárok (a választott község tagjai) házai képeztek. Az uralkodó 1846. évi nyilatkozata szerint „emberemlékezetet felülmúló idő óta, a nemesekhez katonaságot szállásoltak, ezt ezután is megtartják". 35 A beszállásolás körüli teendőket a szállásmester (Quartiermeister) végezte. Feladata igen sokrétű és nehéz volt. Részrehajlás nélkül kellett a terheket lehetőleg 30 Prot. sess. 1801. máj. 5. No 591.; 1815. nov. 27. No 1780. 31 Prot. sess. 1822. jún. 21. No 992.; 1833. márc. 15. No 510. 32 Corp. stat. II/2. 353. Kassa 1707.; IV/2. 723. Szentgyörgy 1740.; V/2. 400. Szombathely 1715.; OL E 210. Mise. 38. tétel. No 6. 1737.; Prot. sess. 1754. márc. 29.; Nagyszombat város azoknak a nemeseknek a házaiba, akik nem fizettek megváltást, katonákat szállásolt be. (Corp. stat. IV/2. 582. Nagyszombat 1694.) 33 Prot. sess. 1789. dec. 11. No 1698.; 1796. máj. 4.No 644.; A választott községről bővebben lásd: Nagy István 1959.; Kállay 1979/B. 114—116. 34 Prot. sess. 1801. nov. 13. No 1480.; 1810. nov. 23. No 1727. 35 Prot. sess. 1819. máj. 28. No 850.; 1835. márc. 21. No 566.; 1846. ápr. 6. No 1355.
