Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

egyenlően felosztania. A tanács alkalmazta vagy rendelte ki az írnokok közül. Időnként katonai raktáros is volt. 1807-ben kérte a szállásmester, hogy — a feladatok megnövekedése miatt — adjanak mellé egy kisegítőt, „mert még éjjel is zavarják, úgy hogy cselédjeit és gyermekeit kell segítségül hívnia". A tanácsnak azonban nem állt módjában új állást létesíteni, viszont a Font-házban adott neki szállást.

36 A szállásmester a beszállásolt katonákról a házak szerint hiteles könyvet vezetett, amelyet időnként a tanácsnak mutatott be. 1848-ban került sor arra, hogy Várady József szállásmester feladatát a városi hadnagy, a főkapitány és a negyedmesterek között felosszák. Az első felügyelt a laktanya-szerekre, „mintha szállásmester lenne". A főkapitányi hivatal kezelte a beszállásolandó katonák főkönyvét és határozta meg a beszállásolás sorát és rendjét. A negyedmesterek eszközölték személyenként a teher felosztását. Ezt pontosan jelentették a főkapitányi hivatalnak, ahol a főkönyvbe bejegyezték.

37 A Székesfehérvárott 1704—1785 között állomásozó alakulatok jegyzékét más helyütt közöltem; erre itt nem térek ki. Tudjuk, hogy 1806-Dan nyolc század volt a városban elhelyezve: négy század a Duka ezredből, egy-egy század a HilburgAufenberg, Esterházy és Benyovszky ezredből. 1815-ben olasz könnyűlovasság állomásozott, „ezek azonban a nép nyelvét nem értik, és így a házigazdákkal való egyenetlenségre sok a lehetőség". A helytartótanács — a magisztrátus kérésére válaszolva — közölte, hogy nem tudja a mintegy 400 olaszt más helységben elhelyezni. 1848 áprilisáig a 48. számú Ernő főherceg magyar gyalog-sorezred állomásozott a városban, amelyet ekkor Vas megyébe vezényeltek át. Helyükre a gróf Gyulai gyalogezred 3. zászlóalja került Pestről.

38 Nem kevesebb gondot okoztak a tanácsnak az átvonuló alakulatok. A magisztrátus ugyan kérte a kerületi biztost, hogy „mivel a városba katonaságot szállásolnak, az átvonuló katonasággal ne terheljék az adózókat", de ez — természetesen — pusztába kiáltott szó maradt. Különösen a francia háborúk idején nőtt meg ez a teher. Az egyik városi írnok éppen arra hivatkozva kért fizetéskiegészítést, hogy „az átvonuló katonaság rekvirálásai igen megnövelték a munkáját". Hell György városi kapitány 1806-ban a kamarási pénztárból külön juttatást kapott, amiért a „gyakran átvonuló katonaság elszállásolásában a szállásmesternek segítője volt".

39 1787-ben pl. egy század ulánus, 1813-ban két illír határőr ezred és két gyalogezred vonult át a városon. Kenyérrel, abrakkal kellett Őket ellátni.

40 36 Corp. stat. H/2. 340. Kassa 1704.; 336. Kassa 1703.; Prot. sess. 1788. aug. No 1200.; 1807. No 817. 37 Prot. sess. 1820. aug. 18. No 1413.; 1848. júl. 25. No 2742. A szállásmesterről bővebben: Kállay 1972/AB. 124. 38 Prot. sess. 1806. jan. 9. No 49.; 1815.jan. 16. No 46.; ápr. 23. No 721.; 1848. ápr. 19. No 1281.; ápr. 21. No 1300.; Kállay 1973/A. 62.; 1786-ban a Mecklenburg lovasezred volt a városban. (Prot. sess. 1786. okt. 13. No 233.; okt. 20. No 251.; 1787. júl. 9. No 699.) 30 Prot. sess. 1797. márc. 29. No 425.; 1801. jan. 3.No 6.; aug. 7. No 1041. 40 Prot. sess. 1787. márc. 26. No 270.; 1813. júl. 10. No 709.