Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Az 1830-as években panaszok merültek fel a bikák ellátásával kapcsolatban: több gazda jelentette, hogy az állatok rossz és kevés takarmányt kaptak. A tanács rendeletére ettől kezdve fejenként 25 font sarjút kaptak. Nem fogták viszont ősszel azonnal takarmányra, hanem a lehetséges ideig a szabad legelőn tartották azokat, „mert a takarmány felesleges költséggel járna".

184 A növendékmarhákat külön csordában tartották. A gulyabeli növendékmarhák egész nyáron a legelőn maradhattak, mert ez a szegényebb adózóknak könnyebbséget jelentett. Külön kezelték az ún. csíracsordát, amely tenyésztehenekből állott. Ezek mellé „csírabikákat" szereztek be, akik a többi bikával nem maradtak egy csordában. „A csíra-fajtában a tehenek nemesedését kell tekinteni, ezért a csíracsordát fenn kell tartani."

185 Az ökörtartás — eltekintve a fentebb ismertetett városi állatoktól — a XVIII. század végétől kerül a városi ügyintézés látókörébe. 1792-ben a tanács észrevette, hogy egyes hospesek télen 6—10 ökröt is tartottak, de az összeírás idején kihajtották őket. így nem kerültek összeírásra, és nem adóztak utánuk. Ezt a következő összeíráskor már figyelembe is vették.

186 1806-ban az ökörtartó gazdák állataikat éjjel a vetésekre hajtották és ott legeltették. A szabálysértőket a fertálymesterek fogták meg és vitték büntetés céljából a városházára. A gazdák erre a Sárrét legeltetésre való felszabadítását kérték, amit szeptember 13-tól engedélyeztek is nekik. A felső- és rácvárosi gazdáknak külön pénztáruk volt a „tilos ökörmezőre". Ezért a tanács nem volt hajlandó kutat ásatni, sőt elrendelte, hogy a legeltetést engedélyező cédulákat ne a gazdák, hanem a kamarás ossza ki és ő vegye be a pénzt is.

187 Az 1790-es évektől találkozunk a csorda-, gulya- vagy legeltetési felügyelővel, biztossal. 1797-ben Zutrung György, a csorda főfelügyelője jelent a tanácsnak a bikák és a ménlovak kiselejtezéséről. 1817-ben Rode András a gulyák biztosa. 1829-től kezdve a tanács 4-4 felső- és rácvárosi polgárt nevezett ki legeltetési felvigyázónak. Az egyiket még 1829-ben elcsapták, mivel „ahelyett, hogy minden rendetlenséget eltávoztatott volna, a saját és rokonai marháit nemcsak a tilos mezőkben legeltette, hanem még a vizesréteken levő sarjukat is bitangolták". Az 1840-es évektől kezdve a mezei felügyelők ügyeltek a legeltetésre is.

188 Nekik voltak alárendelve a nagy számú pásztorok, gulyások, csordások, bojtárok stb. 1694-ben a pásztorok egy tehén után 20 d-t, egy pár tehén után házanként egy kenyeret, a rugós borjú után 25 d-t, 1 pár ökör után 25 d-t és házanként egy kenyeret, egy tinó után 20 d-t kaptak. 1718-ban „a nehéz időkre és a 184 Prot. sess. 1830. márc. 13. No 455.; 1833. dec. 30. No 2489. 185 Prot. sess. 1824. máj. 1. No 769.; 1835. ápr. 4. No 660. 186 Prot. sess. 1692. nov. 5. No 1476. 187 Prot. sess. 1806. máj. 2. No 740.; 1811. okt. 26. No 1406.; 1812. szept. 7. No 1161.; 1820. ápr. 29. No 820.; Gróf Schmidegg Tamás 160 ökröt tartott a legelőn. (Prot. sess. 1810. jún. 9. No 954.). 188 Prot. sess. 1797. nov. 24. No 1423—1424.; 1817. febr. 22. No 359.; 1829. máj. 1. No 707.; aug. 17. No 1301.; 1830. jún. 14. No 973.; júl. 19. No 1233.; 1834. máj. 5. No 855.; 1841. aug. 2. No 1957.