Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1829—1830-ban a tanács — a harmadik vetésforgó behozásával kapcsolatban — több rendszabást hozott a marhatartásról és legeltetésről. Eszerint a teheneket két külön, felsővárosi és rácvárosi csordában őrizték, a belvárosiak is a kettő közül valamelyikhez hajthatták az állataikat. A pásztorok március—áprilisban és szeptember—októberben reggel 6-kor, a többi nyári hónapban 5 órakor hajthatták ki az állatokat. A mészárosok (külön) marhái a sárréti réteken legeltek. A vidéki marhák legeltetése továbbra is tilos maradt. Ennek meggátlására a gazdák Szent György napkor jegyzéket állítottak össze a saját, gulyába kivert állataikról. Állatot ezt követően sem bevinni, sem kivinni nem lehetett a gulyából. A gulyát nyáron kétszer megolvasták és a jegyzéken kívüli állatokat elkobozták. Aki ilyet felfedezett, a marha árának harmadrészét kapta. A csordásoknak felfogadásukkor megmondták, hogy csak saját fejős teheneiket tarthatják, gulyabeli marhákat nem. A városi gazdák cselédei nem tarthattak marhákat. Ha a gazda ennek ellenére a cseléd bérében marhatartást ígért és az állatokat a városi legelőn tartotta, elkobozták. A cseléd kárát ilyenkor a gazda térítette meg. A Basánál ásatni kívánt kutat a város feleslegesnek, a Jánosfutásán viszont szükségesnek találta. 179 Az 1830-as években ugyancsak gyakori a tanácsi intézés a marhatartás ügyében. Elrendelték pl. a vonósmarháknak az istállóban való tartását. Megengedték viszont a tehenek legeltetését a Csóri úton felüli Száraz és Füzfás réteken, majd a Hosszúhídi kanálison túl a Nagy Kanálisig és a petelei határig. A pásztoroknak ügyelniök kellett a csatornák partjára. 1834-ben újból engedélyezték a vonósmarhák éjjeli legeltetését. 180 Városi bikáról az 1780-as évektől kezdve vannak adatok. 1786-ban bukkan fel a Bikarét mint helynév. Ugyanebben az évben a verekedésben (ui. az akolban szabadon voltak) megsérült bikát a mészárosok levágták és kimérték. A pénz a városé lett. 1788-ban két bikát vásárolt a kamarás. Az alkalmatlanná váltakat kéthárom évente kiselejtezték és eladták. 1789-ben pl. 45 Ft-ért adtak el egyet, és 70-ért vettek egy újat. 181 A bika árába és tartásába mindig azok a gazdák fizettek, akiknek az illető csordában állataik voltak. Aki nem fizetett, állatát nem engedték kihajtani. A külön úri tehéncsorda gazdái külön bikát tartottak. A bikák megkülönböztetésére a szarvukat gomboztatták. 182 1821-ben egy kis baleset történt: a város bikájának a nemző tagja eltört. Az állatorvos megvizsgálta és a levágását ajánlotta. 183 179 Prot. sess. 1829. márc. 7. No 384.; 1830. márc. 16. No 447. 180 Prot. sess. 1832. ápr. 27. No 773.; dec. 14. No 2418.; 1833. márc. 7. No445.; okt. 18. No 2018.; nov. 17. No 2192.; 1834. márc. 24. No 561.; jún. 19. No 1264.; júl. 7. No 1387 1/2.; 1836. aug. 29. No 1707.; szept. 12. No 1828. 181 Prot. sess. 1786. júl. 21. No 1046.; No 1077.; dec. 15. No 4740.; 1788. febr. 22. No 270.; márc. 16. No 344.; 1792. febr. 6. No 171—172.; 1806. jan. 28. No 229.; 1814. jún. 6. No 874.; 1817. febr. 22. No 359.; Szombathelyen az volt a szokás, hogy ahova este a bika bement, 4 Ft büntetés terhe mellett nem volt szabad kiűzni. (Corp. stat. V/2. 448. Szombathely 1729). 182 Prot. sess. 1817. jan. 23. No 132.; 1820. febr. 12. No 342.; 1821, ápr. 28. No 725. 183 Prot. sess. 1821. jún. 2. No 889.
