Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
törekszik, hogy a város területéről a juhokat elűzze." Ez az az időpont, amitől kezdve a birkatartás meredeken hanyatlani kezd. 173 Ezt követően már csak elszórtan találkozunk a birkatartással a városi önkormányzat ügyintézésében. 1807-ben a mészárosok tartottak — húsvágás céljából—megszabott számú (50) juhot a közlegelőn. A tartás Szent Iván-naptól — a birkavágás kezdetétől —július végéig tartott. 1831-ben a hasonló gondokkal küzdő Pécs város Fehérvártól kérte a juh tartást megszüntető felsőbb parancsot. 174 Marhatartás Szinte pontosan, dátumszerűen a XIX. század elejétől, a juhtartás megszüntetésétől kezdve lendült fel, vette át annak helyét a marhatartás. Persze korábban is volt szarvasmarha a városban, de jelentőségre csak ettől emelkedett. 17S 1802-től a tanács sokat foglalkozott a marhatartással. Ebben az évben pl. „a legelő, illetve pázsitja a müvelés és javítás elhanyagolása miatt olyan állapotban volt, hogy csak mohát termett". A tanács a kérdést úgy oldotta meg, hogy a mohás részeket szántónak kiosztotta, a füves részeket pedig meghagyta legelőnek. 1806ban a legelőkre érkezett sok marha miatti panaszokról olvasunk. Ezért azok a polgárok, akik a városban nem gazdálkodtak, a legelőre nem hajthattak marhát (vagy darabonként 5 Ft-ot fizettek). Megfigyelte a magisztrátus, hogy a polgárok tavasszal nagyobb számú marhát vettek, azt a legelőre hajtották, majd Bertalannap előtt eladták. így a porciófizetés alól kivonták azokat. Ezért minden gazdának — elkobzás terhe mellett — cédulán kellett bejelentenie állatai számát. 176 Idegen állatok legeltetését előbb teljesen tiltották, majd taksát szedtek utánuk. 1813-ban Meszely Imre 29 marháját — mint idegen állatokat — elhajtották a határból. 1820-ban Tőke János kupec és társa 25 Ft-ért többször legeltethették kereskedés céljából vett marháikat. 177 Az 1820-as évektől a városi szarvasmarhák számának növekedése következtében a legelő ismét kevés lett. 182l-re a várbeli (belvárosi) tehéncsorda a korábbi 80-ról 300-ra, az „Urak csordája" 220-ra nőtt; a nekik rendelt mezőn nem fértek el. A gazdasági bizottság többször sürgette a polgármestert: tegyen rendelést. A tanács a kanális és a Mohai út közötti vizes réteket jelölte ki új legelőként. A városi legelőre járó marhákat a pásztorok házról házra járva írták össze. 178 173 Prot. sess. 1810. febr. 6. No 178.; okt. 30. No 1380. 174 Prot. sess. 1807. máj. 15. No 702.; 1813. máj. 3. No 463.; 1823. dec. 6. No 1741.; 1831. jún. 10. No 1133. 175 Prot. sess. 1767. máj. 8. 176 Prot. sess. 1802. márc. 21. No 505.; 1806. jan. 28. No 229. 177 Prot. sess. 1813. máj. 7. No 494.; 1820. aug. 1. No 1334.; 1828. jan. 15. No 113. 178 Prot. sess. 1821. ápr. 28. No 725.; máj. 26. No 869.; 1827. máj. 17. No 816.; aug. 30. No 1344.; 1829. jún. 5. No 895.
