Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

szállása céljára. A városi pénztár minden kapitányi szállásért 60, hadnagyizászlósiért 30 Ft-ot fizetett. 1782-ben a városban négy tiszti szállás volt.

23 1791 -ben az Esterházy Antal ezred alezredese kért szállást a várostól. A városi kapitány szerint „a városi házban nem tud adni neki, hacsak a kancelláriát és az alacsonyabb beosztású tisztviselők szobáját el nem foglalja". Ezt azonban a tanács nem engedte: szállást béreltek az alezredesnek. A tiszti szállásokat éppen ezért még akkor sem adták oda civileknek, ha éppen üresek voltak.

24 A francia háborúk hozták magukkal, hogy a városi fürdők tulajdonosai, bérlői és azok a hatóságok, amelyeknek területén fürdők vagy meleg vizek voltak, az odaérkező tiszteket, különösen a sebesülteket, gratis látták vendégül.

2s Az 1808-as háborús évben a tiszti szállásköltség a városnak 1452 Ft 30 kr kiadást jelentett. Ennek része volt a tiszti szállás berendezési tárgyainak a felújítása is. 1801ben pl. hat bőrszéket és egy ún. kanapét vettek a Font-házbeli szállásra. A berendezési tárgyakat, amikor a tisztek éppen elköltöztek, a Puskapor-toronyban tartották. 1816-ban, „mivel most már nincs számos katonajárás", a tiszti szállások egy részét a tanács lemondta.

26 A városban elszállásolt katonaság létszáma változó volt, elsősorban a szükséglet határozta meg: 1733-ban egy huszárezred, 1764-ben 600 fő (zászlóaljanként 14-15 asszonnyal), 1785-ben négy zászlóalj, 1801-ben hat század, 1812-ben 800 fő.

27 A város nemcsak a tisztek, hanem a legénység részére is bérelt házakat. 1788-ban a magisztrátus a megyéhez fordult, mivel a háború miatt a szállások üresen álltak, ami felesleges kiadást jelentett. 1812-ben, „mivel most nincs olyan sok katonaság a városban, hogy kvártélyokra lenne szükség, ezért azt kibérelni nem kelletik".

28 Már fentebb láttuk, hogy a beszállásolás kérdésében ellentét volt az egyes városrészek, elsősorban a Belváros, valamint a Budai- és Palotai-külváros között. 1786-ban a külvárosi polgárok beadványban kérték a tanácsot: a katonaságot ne csak hozzájuk, hanem a belvárosiakhoz is szállásolják be. A belvárosiak viszont kérték, hogy a külvárosiak álljanak el a követelésüktől, mivel 1687 óta a Belváros viselte ezt a terhet. A vita vége az lett, hogy a tanács határozatban rögzítette a beszállásolása Eszerint „a Belváros 80 évig viselte e terhet, ami a polgároknak évi 30 Ft-jukba került. A külvárosiak egyébként is több beneficiumot és előnyt élveznek. A belvárosiakat terheli a polgári alkalmazottak szállása is".

29 23 Prot. sess. 1755. febr. 21.; Corr. buch 1762. jún. 5.; 1763. ápr. 30.; 1777. szept. 20.; 1782. nov. 8. 24 Prot. sess. 1791. dec. 19. No 1358.; 1795. nov. 13. No 1331. 25 Prot. sess. 1800. nov. 4. No 1281. 26 Prot. sess. 1801. júl. 13. No 931.; 1806. dec. 2. No 1837.; 1808. máj. 2. No 541.; 1810. jan. 27. No 143.; 1816. dec. 10. No 2024. 27 Prot. sess. 1733. nov. 17.; 1801. ápr. 7. No 439.; ápr. 17. No 502.; máj. 8. No 601.; 1812. júl. 31. No 980. 28 Prot. sess. 1775. nov. 10. 1786. nov. 6. No 324.; 1788. aug. 15. No 1238.; 1789. nov. 6. No 1469.; 1790. jún. 28. No 672.; 1812. jún. 13. No 877. 29 Prot. sess. 1786. nov. 17. No 348.; dec. 18. No 487.; 1787. febr. 5. No 104.; 1788. okt. 4. No 1451.