Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1782- ben újabb egyenetlenség és zenebona támadt a polgárok között, ezért a tanács 4000-ben limitálta a tartható összes juhok számát. Ez azonban nem oldotta meg a helyzetet: a juhtartás ellenzői a birkamezőt felszántották. Erre újabb számlálás következett, ennek során a városban 5558 juhot találtak. 1784-re ez 3574re apadt. A birkatartó gazdák között a város vezetőit és előkelőségeit találjuk: Kiss György, Mestery Farkas és Lajos, Parraghy Ignác, Hoffmann József, Brigelius orvos, Nádallay, Hollner, Miskey, Gazdag, Tatai, Schlosser, Mihályi, Hiemer, Nagy János, Fritz József, Vinicay, Lénárth, Party stb. 168 1783- ban a marhatartó gazdák a Hóhér-kúttól elűzték a juhászt, aki így az állatokat nem tudta itatni. A juhtartók a kamaránál tett panaszukban arra hivatkoztak, hogy a „birkákból nemcsak nekik van hasznuk, hanem ellátják gyapjúval a császári fabrikákat is. Borból, gabonából nem tehetnek semmi commerciumot sem, mert a víztől messze vannak. A birkatartó gazdák így egyedül ebből élnek. A munkában levő canalis által remélhetőleg nő a terűlet, így több föld jut legelőnek is, amelyen kétszer annyi barom is elférne". Az ügyben tanúkihallgatás is folyt: a kérdés az volt, hogy hány falka juhról tudnak. A tanúk 15-16 falkáról, falkánként 300-400 állatról vallottak. 169 1787-ben gazdánként 50, szolgánként 20 és „alszolgánként" 5 juh tartását engedélyezte a város. Még abban az évben a gazdák kérték az összes juhok számát 2000-ben limitálni. „Erre azonban a városnak nincs hatalma"; így maradt az Ürményi bizottság által megállapított 4000. A juhtartó gazdák igyekeztek gyermekeiknek is biztosítani az előírt számot, hogy ezzel a család által legálisan tartható juhok számát növeljék. 1789-ben pl. Hiemer Terézia kérte, hogy fia (Ferenc) számára is tarthasson juhokat, aki török fogságban, Konstantinápolyban volt. A tanács a kérést a főispán elé terjesztette. 170 A tanács az 1790-es évektől kezdve szigorúan ellenőrizte a juhok számát és a létszámfelettieket elkobozta. 1792-ben 474, 1795-ben 219 állatot koboztak és árvereztek el a városi pénztár javára. 171 A polgárok ebbe természetesen nem nyugodtak bele. Egyenként és közösen kérték a korlátozás megszüntetését, az engedélyezett juhok számának emelését. Érdekes, hogy néha a tanács azért megenyhült: 1790-ben egy polgárnak, aki addig nem tartott juhokat, engedélyezte a tartást. A közös fellépés egészen a nádorig eljutott: 1794-ben Nádallay Sándor ügyvéd fogalmazta meg a beadványukat. 1798ban a bécsi udvari kamarát keresték meg, az ügy a bécsi közös, kamaraikancelláriai bizottság elé került. 172 Ennek az eredménye lett a magyar kamara 1801. októberi leirata, amely a városi közlegelőn általában tiltotta meg a juhok legeltetését. A tanács határozata: „Arra 168 1782. jan. 24.; OL 210. Mise. 38. tétel. No 16. 1782.; 37. 1783.; 53. 1783.; 39. 1784. 169 OL 210. Mise. 38. tétel. No 52. 1783.; No 2. 1784. 170 Prot. sess. 1787. szept. 17. No 951.; szept. 28. No 996.; 1789. nov. 27. No 1590. 171 Prot. sess. 1792. aug. 17. No 1153.; 1795. júl. 17. No 858.; szept. 18. No 1119.; nov. 13. No 1333. 172 Prot. sess. 1790. aug. 6. No 767.; Nádallay Sándor ügyvéd iratai No 39. 1794. jan. 15.; HKA Camerale Ungarn. 557. Fasc. 26. 1798. febr. No 238.; márc. No 149.
