Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Juhtartás A fenti táblázatból is megállapítható, hogy 1795-ig a juhtartás dominált Fehérvárott. Ez különben nemcsak helyi, hanem Fejér megyei specialitás. 1724-ben a tanácsnak foglalkoznia kellett a polgárok panaszával: sok a juh a városban. Éppen ezért a juhászokra taksát vetettek ki, az idegen juhászokat kiutasították a város határából, és 1729-ben limitálták a tartható juhok számát. Ezzel Fehérvár nem állt egyedül, hiszen Sopron és Pécs ezt már korábban megtette.

163 Húsz év múlva újból foglalkozott a tanács a juhokkal: bizottságot küldött ki az idegen juhok összeszámlálására. A juhászok által tartható állatok számát pedig a gazdájuk juhainak a negyedrészében limitálták.

164 1763-ban a választott község kérte, hogy „a tanács rendszabályozza a juhok számát, mert újabban olyan sok a juh a városban, hogy a legelőt feleszik más polgárok szarvasmarhája elől, akik ugyanannyi porciót fizetnek". A tanács úgy döntött, hogy senki sem tarthat — elkobzás terhe mellett— 150 juhnál, a juhászok és szolgák 25 juhnál többet. Ezt a számot a következő évben — a gazdák nyomására — 200-ra (juhászoknál 30-ra) emelték. Megtiltották ugyanakkor, hogy a juhászok a saját juhaikat megbélyegezzék. Vidéki juhokat tilos volt befogadni és a saját állatokkal (vagy saját név alatt) legeltetni. A határozat után mégsem szűnt meg a sok juh miatti panasz, úgyhogy 1767-ben a kamarai biztos rendelte el: a juhok és a szarvasmarhák részére külön legelő jelölendő ki. A tanács a Budai-külvárosi juhlegeltetésre a Téglavető melletti dűlőt, a Pátkai út melletti Hóhér-kút környékét, a szőlők felé a csalai birkás házát, Aszalóvölgy felé a Boltos-kutat; a palotavárosi juhok legeltetésére a Keresztúri és a Táci utat, valamint a fövenyi határt jelölte ki. A kosok a szabad mezőn szabadon járhattak.

165 1767-ben már büntettek is a tilalmas legeltetés megszegéséért. Egy polgárt egy napra áristomba zártak, „mert juhait kihajtotta, nem várva meg a biztos által előírt két hetet". A következő évben özvegy Nagy Jánosnénak a juhtartást teljesen megtiltották, mert állatait az összeíráskor a szomszéd határba hajtotta. Az 1768-as összeszámláláskor 2400 juhot találtak. A szám csökkenő tendenciát mutat, mert a Budai-külvárosban 400, a Palotavárosban 284 darabot előzőleg elkoboztak.

166 1772—73-ban újból összeírták a juhokat, ennek eredményeképpen a tartható állatok számát ismét csökkentették: a gazdák 120, a juhászok 20, a bojtárok 5 öreg juhnál többet nem tarthattak. 1773-ban a kamara elrendelte a juhmező felosztását.

167 163 Prot. sess. 1724. máj. 2.; 1725. máj. 8.; 1729. jan. 18.; Corp. stat. V/2. 271. Sopron 1668.; 372. Pécs 1707.; Wellmann 1979. 141. 164 Prot. sess. 1749. jún. 10.; aug. 22. 165 Prot. sess. 1763. máj. 31.; júl. 1.; 1764. jan. 9.; 1765. aug. 30.; 1767. máj. 8.; máj 20.; jún. 15.; júl. 6.; júl. 23. 166 Prot. sess. 1767. aug. 25.; 1768. szept. 9, 16. 167 Prot. sess. 1772. dec. 1.; 1773. máj. 10.; jún. 4. 10* 147