Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Igen jó volt a nádtermés a pálosoktól bérelt Báránd pusztán. „Ez bármennyire örvendetes is — mondta a városgazda —, a behordása igen nehéz és költséges. Ezért a lehetőséghez képest a helyszínen kell eladni vagy helyi szükségletre felhasználni." Ami ezután is megmaradt, a bárándi csősznek adták. A bőség ellenére sem engedte meg a tanács, hogy a polgárok a nádat letörjék, „mert ezzel kárt okoznak". Mindenki csak a saját telkén törhetett nádat. A bárándi nádlás miatt a városnak gróf Zichy Ferenc jószágfelügyelőjével voltak vitái; ennek megszüntetésére szerződést kötöttek az uradalommal.

112 Voltak azért olyan évek is, amikor a nád kevés volt. 1799-ben, amikor a városi házak tetejét javíttatni kellett, a kamarás pénzért vette a nádat. 1817-ben és 1823ban, mivel „a város nádja nem elég az évente előforduló szükségletre", Kiszling Mátétól 1600 kévét vettek (á 21 kr-ért). A nád tárolására telket biztosítottak számára, de reversálist vettek, hogy nem foglalja el.

113 1812-ben viszont igen sok nád gyűlt össze a városmajorban. Hogy ne menjen kárba, kupacszámra adták el a legtöbbet Ígérőnek. 1830-ban a majorban sok elavasodott nád volt, amit téli tüzelőnek a téglások kaptak (fejenként öt pár kévét).

114 Természetes, hogy a város vigyázott a nádra. 1805-ben észrevették, hogy „a Sárréteken egyesek éjjel dolgoznak, a nádat titokban levágják, ezzel kárt okoznak másoknak". A tanács ezt polgárok esetében 12 Ft-tal, másoknál 32 bottal büntette. Ugyancsak szigorúan büntették ezen a területen is a legeltetést, ami „a tulajdonosoknak kárt, a lakosoknak egészségügyi veszedelmet okoz". Ugyancsak tilos volt a Sárrét „alattomos" felgyújtása és égetése, mivel tűzveszéllyel járt. Ezen a területen előfordult, hogy a tanács meghatározta a nád letakarításának az időpontját (pl. szeptember 21-ig), amin túl bárki elvihette.

115 1810-ben úgy rendelkeztek, hogy a Sóstóban levő nádat kell a téglaégetéshez felhasználni. A városnak itt 1820-ban 2700, a következő évben 3610 kéve nád jutott. Ha nem volt jég, nem volt jelentkező, aki harmadából levágta volna. Ilyenkor a város felében adta ki.

116 1766—1781 között a tanácsosok nádjuttatást kaptak. Ezt a királyi biztos 1787ben kérte számon. A tanács azzal védekezett, hogy a nádhasználat nemcsak neki, hanem minden polgárnak szabad; a tanácsosok és a választópolgárok a városmajorral szemben, a többi polgár a Sárréten vághatott magának. A királyi biztos ezt nem méltányolta, hanem utasítást adott: a tanácsosok fizessék meg az általuk díjtalanul igénybe vett nád után járó adót (összesen 64 Ft 30 kr-t). A tanács 112 Prot. sess. 1786. jan. 3..No 245.; 1787: jan. 5. No 8.; 1788. máj. 20. No 836.; nov. 28. No 1713. 113 Prot. sess. 1799. márc. 11. No 358.; 1817. febr. 22. No 359.; 1823. nov. 7. No 1605. 114 Prot. sess. 1812. márc. 21. No 492.; 1830. márc. 13. No 465. 115 Prot.sess. 1805.aug. 18.No 1;127; 1807.nov.23.No 1356.; 1811.szept.9.No 1221.; 1813.nov. 12. No 1384.; 1822. szept. 11. No 1422. 116 Prot. sess. 1810. febr. 10. No 223; 1820. jan. 5. No 104.; 1821. jan. 13. No 70.; dec. 15. No 2032.; 1843. febr. 20. No 757.