Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

fák kiválasztására a tanács két molnárt küldött ki. A város a fahiányon úgy is próbált segíteni, hogy Bodajkon és Csórón erdőt bérelt. Előfordult azonban, hogy „a rossz idő miatt a szegény polgárok nem tudták a kivágott fát hazaszállítani". 1757-ben a város híd- és épületfára 765 Ft-ot adott ki

78 Külön, csaknem áthidalhatatlan gondot jelentett a fával dolgozó mesteremberek nyersanyagszükségletének a biztosítása. Ezért a pintércéh 1702-ben erdőt bérelt, ahol a mesterek jelölték ki, hogy melyik fára van szükségük. A kivágott fákat a kamarás, a szószóló és két külső tanácsos írta össze. Nagy gondot jelentett a városi téglaégetők fával való ellátása.

79 Ennek ellenére a fásítás csak Mária Terézia korában indult meg. Az uralkodónő 1777-ben leiratban szólította fel erre a várost. Ezt követően 1779—1781 között ültettek több fát a városban. Ebből az alkalomból összeírás készült az elültetett, megfogant és meglevő fákról:

80 2. táblázat Fatelepítés Megnevezés Fűzfa Nyárfa Égerf'a Akácfa Körisfa Bodzafa Megnevezés darab 1778 ősze előtt ültetve 1015 349 47 311 63 2067 1779 őszén, 1780 tavaszán ültetve 4345 42 378 29 — 294 ebből megfogant 2715 20 196 13 — 290 1781 első felében meglevő fák 12 720 361 239 221 61 2351 1780 őszén és 1781 tavaszán ültetve 1591 31 471 81 — 321 ebből megfogant 1001 27 357 45 — 126 A fásítás azonban nem oldotta meg a kérdést. A város a továbbiakban is az erdők hiánya miatt panaszkodott. 1786-ban jelentette, hogy „a város építőfa hiányt szenved". A kamarás Pestre utazott a városi építkezésekhez fát venni.

81 A fakereskedelemben jelentős szerepet játszottak az adonyiak. Ők a fát Budán vették meg, a Dunán úsztatták le Adonyig és ott árulták. Székesfehérvár faszükségletének nagy részét az 1790-es évektől kezdve itt szerezte be. 1794-ben maga a szószóló járt ebből a célból Adonyban. 1797-ben Kozmanovics György adonyi fakereskedő 389 Ft-ról szóló számlájával találkozunk. A megvett fát a 78 Corr. buch. 1738. febr. 20.; 1748. febr. 3.; máj. 1.; 1739. szept. 15.; Kamarási számadások 1757. 19 Prot. sess. 1702. febr. 10.; 1777. márc. 17.; 1830. márc. 5. No 392. Kőszeg tiltotta a hamuzsír égetését. A „marhás gazdákat" pedig kötelezte, hogy a téglaégetőhöz fát szállítsanak.(Corp. stat. V/2. 184. Kőszeg 1635.; 362. Kőszeg 1703.). 80 HKA Camerale Ungarn. Fasc. 26. (531) No 12/1777. aug.; Kállay 1958. 63. 81 Corr. buch. 1780. jan. 31.; Prot. sess. 1786. No 875.; 1787. jún. 1. No 547. 9* 131