Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

kamarási hivatal bevételezte és szükség esetén kiadta az építkezéshez. A tűzifát is Adonyban szerezte be a tanács; 1812-ben pl. a fent említett kereskedőtől 826 Ft értékben. Az adonyi favásárlásból viták is adódtak: 1833-ban Hradekről hoztak a városnak fát, amit Adonynál húztak partra. Az uradalom azonban partvámot követelt utána, és mivel a város nem fizetett, lefoglalta a fát. A város nem fizetett, hanem a fa kiadását követelte.

82 A gondon városi faraktár létesítésével próbáltak meg segíteni. Ennek gondolata 1777-ben merült fel: épületfa tárolására egy külön épületet akartak építeni (a tervrajz el is készült). A tervből ekkor nem lett semmi. 1805-ben bukkant fel újra a javaslat: „A városi kocsik, amelyek épületfát hordanak, esős időben kárt szenvednek. Ez megelőzhető lenne, ha a városnak lenne raktára." A gazdasági ülés el is határozta, hogy a városmajorban egy raktárát építenek. Másik terv a piactéren levő raktár hasznosítása volt, ahol a városi kocsikat tartották. A kocsikat ugyan átvitték a városmajorba, de a raktárakat mégsem tudták fával feltölteni, mivel azt egyrészt a vámbérlő bérelte, másrészt vásárkor bíráskodási célokat szolgált.

83 A kérdést ezzel nem sikerült megoldani, a következő időben is az adonyi kereskedőktől és a környező uradalmaktól vették a fát, illetve alkalmanként szállították a városba nemcsak a tűzifát, hanem a hidakhoz, csatornákhoz, vízvezetékekhez, kutakhoz, vályúkhoz szükséges fát. A kútmester különösen előnyben részesítette a vörösfenyőt, amiből vízvezetéket készített.

84 1808-ban a leégett Purger malom újjáépítéséhez kellett a fa, A város azonban nem vette meg azonnal, hanem kivárta, amíg „olcsóbb és jobb fát lehet venni". A vételt személyesen a szószóló intézte.

8S A városi fuvarosok, ökörtartó gazdák a fát drágán fuvarozták. 1809—1810-ben pl. kocsinként 10 Ft-ért; ehhez jött még a városi katonák 7 Ft 40 kr-os napidíja, valamint az a jutalom, amelyet az uradalomnak erdőkerülői és egyéb tisztjei követeltek, „mivel a fák ölberakásakor hasznot okoznak és közreműködnek abban, hogy a város a fát a korábbi áron kapja". A város 100 Ft-ot adott nekik, mivel „kárt is okozhatnak a városnak".

86 A költségek kímélésére — energiatakarékossági okokból — a tanács elrendelte, hogy a fa kímélése miatt, helyette kőszénnel és tőzeggel tüzeljenek. Valamint megállapították, hogy „a tanácsi szobában levő fölötte nagy kályha fűtése sok fát kíván. Hasznosabb volna helyette egy kisebbet vásárolni, ezt pedig eladni".

87 82 Kállay 1979/B. 51.; Prot. sess. 1794. ápr. 11. No 525.; júl. 24. No 891.; nov. 10. No 1388.; 1798. jún. 16. No 745.; 1798. okt. 12. No 1205.; 1799. ápr. 15. No 493.; 1812. dec. 11. No 1524.; 1821. nov. 24. No 1900.; 1833. júl. 12. No 1350. 83 Corr. buch. 1777. jan. 7.; Prot. sess. 1805. júl. 6. No 913.; okt. 20. No 1417, 84 Prot. sess. 1806. márc. 11. No 528.; jún. 21. No 1048.; nov. 7. No 1649.; 1807. okt. 31. No 1277.; 1808. máj. 7. No 622.; aug. 2. No 1072. 85 Prot. sess. 1808. jan. 9. No 53. 86 Prot. sess. 1809. jan. 27. No 100.; 1810. máj. 15. No 837.; jún. 2. No 1021.; 1811. okt. 8. No 1343. 87 Prot. sess. 1810. szept. 3. No 1357.; 1814. máj. 18. No 775.