Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
emelkedett: egy mérőt 1 Ft 50 d-ért adtak. 1757-ben a kamarási hivatal 479 Ft-ot vételezett be gabonaeladásból. 41 1771-től a helytartótanács havonta volt kíváncsi a gabonaárakra. A piacfelügyelők a két hetipiacon (szerdán és szombaton) gyűjtötték össze az adatokat. 1774ben a gabona ára csaknem az 1696. évivel volt azonos: a tiszta búza 1 Ft 25 kr, a kevert búza 1 Ft, a zab 40, az árpa 60 kr. 1779-re felment viszont a zab ára, ezért a vásárbiztost utasították, hogy helyette árpát vegyen a városnak. 42 1787-ben a megye és a helytartótanács — az emelkedő gabonaárak, de főleg a török háború miatt — megtiltotta a Törökorszába irányuló gabonakivitelt. A havi árjelentések — a fenti módon — tovább folytatódtak. 43 1799-ben újból kedveztek a gabonaárak, a város ekkor 3637 Ft-ot vett be árpa és búza eladásából. Ezt az összeget azonban 1801-ben az április—júniusi mennyiség (3839 Ft) egyedül felülmúlta; a következő évben pedig csak júliusban 3644 Ft volt a bevétel. 44 Ami kedvezett a városi pénztárnak, az a lakosságot hátrányosan érintette. Ezért 1803-ban a tanács és a választott község megszavazta, hogy „a drágaság és az alig elviselhető terményárak miatt az adózókat minden lehető módon segíteni kell". Ezért a tiszta búza mérőjét 6 (a végső ár 5 Ft lett), a kevertet 5 Ft 30 kr-ért adták el a lakosságnak (kivéve ebből a kedvezményes akcióból a pékeket és a piaci kereskedőket). 1805-re már változott a helyzet: a búzát 3 Ft 45 kr-ért sem tudták eladni (a végső ár 3 Ft 30 kr lett). Ebben az évben szokatlanul kevés gabonát adott el a város, a bevétel mindössze 1540 Ft volt. 45 Ettől kezdve egyre gyakrabban fordul elő, hogy gabonát nem a kedvező ár miatt ad el a város, hanem mert a pénztár üres volt. Ez történt pl. 1806-ban, amikor Ritter György kamarás jelentette: „Most kellene eladni a város gabonáját, mert a pénztárnak most lenne szüksége pénzre." Javaslata nem maradt eredménytelen, ebben az évben 5700 Ft értékű búzát (tiszta: 5 Ft 30 kr, kevert: 5 Ft) adtak el. Több mint a felét a helyi pékeknek. 46 1807-ben a városi pénztár nem tudta a kontókat és a napszámosokat kifizetni, ezért gabonát adott el. 1808. május—októberben 7882 Ft folyt be ebből a forrásból. Az eladott terményeket a kiadás rovaton számolták el a számadásban. 47 1810-ben nem lehetett a búzát a tervezett 6 (illetve a kevertet 5) Ft-os, hanem csak 5 Ft 30 kr-os, illetve 4 Ft 30 kr-os áron eladni. A búzaár 1810-től emelkedett ismét: 1816-ig a tiszta búza 10 Ft, a kevert 8 Ft volt. 1816 márciusában a tanács helyesen 41 Prot. sess. 1729. febr. 1.; 1733. febr. 20.; 1736. júl. 13.; 1737. jún. 23.; 1741. máj. 26.; 1742. máj. 22.; 1751. márc. 20.; Kamarási számadás 1757. 42 Corr. buch 1771. márc. 18.; Iktatás nélküli iratok. 1774.; Prot. sess. 1779. márc. 12. 43 Prot. sess. 1784. máj. 17.; 1787. szept. 24. No 975.; 1794. febr. 7. No 212.; 1797. febr. 3. No 165— 166. 44 Prot. sess. 1799. aug. 9. No 951; dec. 2. No 1435.; 1801. júl. 13. No 925.; 1802. okt. 29. No 1426. 45 Prot. sess. 1803. jan. 31. No 183.; jún. 17. No 890.; 1805. jan. 11. No 46.; júl. 10. No 917. 46 Prot. sess. 1806. máj. 6. No 798.; máj. 22. No 851.; jún. 2. No 46.; júl. 10. No 917. 47 Prot. sess. 1807. máj. 5. No 720.; 1808. febr. 5. No 175.; ápr. 23. No 550.
