Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

1830-ban a királyi biztos javasolta, hogy a város létesítsen pénzalapot a világításra, ő maga pedig alapító tőkeként 10 Ft-ot adományozott. Ezzel kezdődött meg a közvilágítási pénztár működése. 1832-től az újonnan felvett polgároktól a taksán és a szokásos ajándékokon felül, 2 Ft-ot szedtek a közvilágításra. Ettől az évtől kezdve — Eder Lőrinc személyében — már közvilágítási pénztáros is van, aki azonban csak a Nitzky János tanácsos utalványozására fizethetett ki pénzeket. A közvilágítási pénztár nemcsak az új polgároktól szedett pénzekből, hanem adományokból és hagyományokból is gyarapodott. Gindly Antal táblabíró pl. 30 Vft-ot ajánlott fel. A pénzek egy részét a város kamatra adta ki.

148 A közvilágítási pénztár felállítását —jóváhagyás végett — a város csak 1835-ben jelentette a helytartótanácsnak. Ebben az évben a meghalt Eder Lőrinc helyét Eder Peregrin vette át.

149 Magánszemélyek nemcsak pénzt, hanem lámpákat is alapítottak. Farkas Ferenc kanonok pl. 1833-ban a vármegyeház előtti kútnál levő lámpásra tett alapítványt. A tanács ezt küldöttségileg fogadta el, illetve jelölte ki a felállítás helyét. A kanonok vállalta a lámpás karbantartását, sőt felgyújtását és eloltását. Egyetlen kívánsága az volt, hogy a vármegyeház előtti üres teret Ferenc piacának nevezzék el. A tanács ezt el is fogadta. A lámpás végül is a Szemináriumkert szegletéhez felállított dúcra került.

150 A városi lámpákba az olajat (1830-ban pl. 249 Ft értékben) Ybl Miklós kereskedő szállította. A város napszámbérben fizette a lámpák körül foglalatoskodó lakatosmestert. 1844-ben 833 Vft értékű olajat világítottak el.

151 1833-ban a városban 65 közlámpa, valamint a magánosok birtokában 9 lámpa volt. 1834-ben a közvilágítási pénztárban összegyűlt pénzből újabb 18 lámpát létesítettek. 1838-ban a Lakatos utca lakói kérték, hogy az ő utcájukat is világítsák ki. 1844-ben 45 lámpásról beszél a forrás, de azok mind a Belvárosban voltak elhelyezve. Ezért a polgárok kérték, hogy a külvárosokba is állítsanak lámpákat. Helyüket egy bizottság jelölte ki. Ekkor került lámpa a József-kápolnához, a rác templomhoz, a vásárállásra, a Kálvária melletti sarokházra, a Szent Sebestyéntempómhoz, a katonai nevelőházhoz, a városmajorhoz, a Király-kúthoz, a Lövöldöző utcába, a városi kórház hídjához stb. Orsetti kereskedő belvárosi háza elől a lámpát a püspökség melletti kútra helyezték át. Azokon a helyeken, ahol nem volt házfal vagy alacsony volt, megfelelő magasságú faoszlopokat állítottak. A sorompóbérlők maguk helyezték el a lámpákat.

152 »** Prot. sess. 1830. jún. 7. No925.; 1832. febr. 24. No 371.; febr. 17. No 315.;febr. 24. No371.;aug. 7. No 1583.; 1835. jan. 19. No 128.; okt. 2. No 1884. 149 Prot. sess. 1835. febr. 13. No 332.; szept. 28. No 1851. 150 Prot. sess. 1833. jan. 25. No 189.; febr. 11. No 288.; jún. 21. No 1208. 151 Prot. sess. 1830. júl. 5. No 1131—1132.; 1832. dec. 7. No 2386.; 1844. jún. 19. No 2419. 152 Acta pol. 1833. No 2131.; Prot. sess. 1834 jan.,27. No 187.; nov. 12. No 2327.; 1844. aug. 26. No 3409. 1/2. 8 Kállay István 113