Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

1845-ben már külön lámpagyújtogató is volt a városban (Rath Antal). Ebben az évben megpróbálkozott a város a közvilágítás bérbeadásával (évi 400 Ft bérrel), de két év múlva úgy döntöttek, hogy nem kívánják bérbeadni.

153 Sétatér A megindult csinosítás során 1821-ben a szószóló és a választópolgárok javasolták a Sóstó és a temető közötti tér befásítását, ahol a lakosok sétálhatnának. Ez volt az igény első jelentkezése, amely 1826-ban a királyi biztos utasításában tűnik fel újra (aki egyúttal 50 Ft-ot adott erre a célra). A tanács a vásárálláson jelölt ki helyet a sétatér létesítésére. A város az ügyet a szokott módon intézte: bizottságot küldött ki a helyszín megtekintésére. Ez megállapította, hogy „a vásárállás elszorítása nélkül nem lehet ott sétateret csinálni. Ehelyett javasolták, hogy a házak előtt egy sor fát ültessenek és a Palatinális utcából a Szent János hídjára vezető helyen, ahol már úgyis sétálnak, lehetne a sétáló helyet nagyobbítani. Javasolták a kanális oldalán még egy sor fa ültetését. A sétálás már ekkor megindult, mert 1828ban a „sétáló hely rendbehozásáról" olvashatunk.

154 1836-ban már a „felsővárosi sétahelyről" olvashatunk, amely mellett levő artézi kút csöveinek a boltozatátjavították. A következő évben a Sétatérre dűlő kerteket kerítették be. 1838-ban a belvárosi Sétatér már kicsinek bizonyult, a tanács a nagyobbítását mérlegelte. A kiküldött bizottság szerint a Dísz téren levő (másik) sétatér szélesítése a piactól venne el helyet, „és az már amúgyis szűken van hely dolgában".

155 1838-ban a város köszönetet mondott gróf Quentin dandárparancsnoknak a város csinosításában és a Sétatér érdekében kifejtett tevékenységéért. Haáder Pál 1845-ben javasolta az egész vásárállásnak, mint a város legszebb terének az elegyengetését. Ezt a munkát el is kezdték, 1847júniusában még folyt. A tanács úgy határozott, hogy a munkát az aratás idejére sem szakítják meg, nehogy az ott dolgozó „gyengébb és korosabb egyének a nagy drágaságban kereset nélkül maradjanak" (ti. mert máshol nem kapnak munkát, ha az egyengetés leáll). Itt találkozunk először a lakosság foglalkoztatásának a gondolatával.

156 • Bérkocsi Kirovits Sándor választópolgár 1832-ben kapott engedélyt két kocsi tartására, amellyel „a város határán belül a kocsizni kívánókat hordhatta". Az engedélyt meg is kapta, sőt két évig monopóliumot is élvezett. A bérarányzat a következő volt: 153 Prot. sess. 1845. febr. 28. No 649.; szept. 12. No 3087.; 1847. júl. 16. No 3033. 154 Prot. sess. 1821. márc. 19. No459.; 1826. jan. 3. No 9.; márc. 3. No 303.; 1828. febr. 11. No 296. 155 Prot. sess. 1836. nov. 25. No 2383.; 1837. ápr. 17. No 810.; 1838. márc. 30. No 660. 150 Prot. sess. 1837. szept. 14. No 1888.; 1845. nov. 11. No 3779.; 1847. jún. 2. No 2134.