Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

benyújtott felségfolyamodványt. Ennek egyik pontja: a székely natio, a Diploma Leopoldinumra hivatkozva, kéri adómentességét. A konferencia, azzal az indoklással, hogy Erdély jelen helyzete nem engedi meg e mentesítést, elnapolta a döntést. 1720-ban csak egy ilyen ügy konferenciai tárgyalásának (nem érdektelen) előkészítéséről tudunk. A szász natio sérelmesnek tartja, hogy a Gubernium 10 ezer forinttal több adót vetett ki rájuk az általuk repartiáltnál. Ezért 1720. május 2-án protestatiót jelent. Egyben azonban felségfolyamodvánnyal is élt. III. Károly erre úgy rendelkezik, hogy a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis következő ülésén elő kell venni az ügyet, és nem szabad megengedni, hogy a szász natio joga a ráeső adó további elosztásánál (subrepartitio) csorbát szenvedjen. Az uralkodó e rendelkezése azonban, szokatlan módon, a Haditanács átiratával kerül az Erdélyi Udvari Kancelláriához,

312 azzal a mintegy utasításszerű megjegyzéssel, hogy a Kancellária az erdélyi konferencia következő ülésén tegyen véleményes előterjesztést az ügyben. A Kancellária némileg harapósan reagál a szokatlan eljárásra. Helyesebb az ilyen polgári ügyeket — írja válaszában — az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörébe utalni, s meg kell hallgatni az érdekelteket. így a maga részéről azonnal bővebb tájékoztatást kér a Guberniumtól, s ezt egybevetve a szász natio kérvényével, hivatalból fog előterjesztést tenni a Konferenzben.

313 Legközelebb az 1723. április 26-i konferencia-ülésen kerül elő ez a kérdés. Bornemissza János alkancellár előterjesztvén: milyen visszaélések, kihágások történnek Erdélyben az adó kivetésénél, a Konferenz rendelkezést javasol a Guberniumhoz, hogy az adó felosztásánál gondja legyen: az egyes natiók közt és azokon belül is megfelelő arányok alakuljanak ki. Lényegében ugyanazt ismétli el az 1723. december 30-i és az 1727. április 28-i konferencia határozata. Ugyanezt hangsúlyozza (az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztése alapján) az 1735. július 17-i Konferenz-határozat is. Különleges kérdéscsoportja e nagyobb kérdéskörnek bizonyos kincstári népek (sóvágók, hajósok, a zalatnai uradalom lakosai) vagy kincstári védelem alatt álló népelemek (görögök, örmények, bulgárok) adózása. Ebből, az eddig ismertetett korszakban sűrűn s a legkülönbözőbb fórumokon vitatott kérdéskörből 1718— 1719 fordulója táján az örmények, bulgárok, hajósok és sóvágók köztehermentessége kerül a Konferenz elé. A rendek teszik ezt szóvá, a konferencia állásfoglalása az uralkodó elé kerül, aki egy vegyes bizottság elé utalja az ügyet (ebben az Erdélyi Udvari Kancellária képviselője is részt kell hogy vegyen).

314 Jegyezzük meg: sem az egyes natiók adózásának, sem a kincstári népek, ill. kincstári védelem alatt álló népelemek adózásának kérdése nem jutott nyugvópontra 1740-ig. Nemegyszer volt gondja a konferenciának az adó kivetésének módja, ill. a rendkívüli adók kivetése körül felmerült kérdések. Az 1721. március 23-i ülésen az Erdélyi Udvari Kancellária kívánta úgy szabályoztatni a Gubernium által tett rendkívüli adókivetéseket, hogy ezek a Gubernium plénuma, ill. a rendek előtt történjenek, számadás terhe mellett, s a róluk való évi computus felterjesztendő az uralkodónak. A konferencia úgy határoz, hogy a korábban a Gubernium által tett rendkívüli adókivetéseket továbbra is az végezze, a rendek által tetteket pedig a rendek; az ilyen kivetések és kiadások kimutatása a hadiadó általános computusá-