Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

szerint). Királyi biztosa Lobkowitz herceg, ideiglenes főhadiparancsnok legyen. Az uralkodó állásfoglalása ez esetben is: „piacet". Az 1740 végéig hátralévő években az országgülés egészének (helyének, időpontjának, királyi biztosának, javasolt napirendjének) kérdése már nem került a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé. Amit az 1715 utáni erdélyi konferenciák e vonatkozású tevékenységének összefoglalásául elmondhatunk: a határozatok legnagyobbrészt a hely-, időponttémát variálják, hol a Gubernium és a királyi biztos megegyezésére bízva ezek kijelölését, hol maguk adva meg. A királyi biztos személye mindvégig adott a funges főhadiparancsnokban. Az országgyűlés tárgyát szeszélyesen kezelik a Konferenzhatározatok; a tendencia a propositiók tételes meghatározásától a rövid formula (a diéta tárgyai a szokásosak legyenek) felé halad. Ritkán jelenik meg az a kérdés, hogy az egybehívandó gyűlés teljes országgyűlés legyen-e, vagy regalisták nélküli concursus? Természetesen adódnak rendkívüli esetek (1727. április, 1737. október). Azt jeleznünk kell, hogy az uralkodó szerepe e kérdések eldöntésében a nullával egyenlő. Az országgyűlés ügyeivel szorosan összefügg, de nem egyszerűen annak egy részkérdése az adó ügye. A Konferenz elsősorban Erdély adójának mértékével foglalkozott. Ezt 1691-ben a Diploma Leopoldinum meghatározta ugyan, de az ott megjelölt összeget a Habsburg Birodalom központi kormányzata már régen nem vette komolyan. Az adó összegének megállapítása általában úgy történt, hogy az erdélyi konferencia (feltehetően egy összbirodalmi adóügyi konferencia határozatához igazodva) megjelölte a rendektől elvárandó adóösszeget — úgy, hogy előbb egy magasabb értéket állapított meg, s egyben közölte az országgyűlés királyi biztosi tisztét betöltő főhadiparancsnokkal, hogy ebből a rendek kérésére mennyit engedhet el.

311 Évtizedes, 1740-ig meg sem oldódó gondot jelentett a konferencia számára Erdély adórendszere. Ez az adórendszer a fejedelemség korának kapuadó-rendszere volt. Az egyes natiókra eső kapuszámon (szólottunk róla) már az 1690-es években történtek bizonyos módosítások, az adózók vagyoni erejének felméréséhez és az ehhez igazodó adózáshoz 1698-ban elkezdődött s 1703-ban még tartott az adóösszeírás munkálata, az adórendszerrel kapcsolatos viták azonban 1715 után is folytatódtak. Vegyük e kérdéskörben elsőnek az egyes natiók adózásának aránytalanságai körüli vitákat. Az 1716. november 23-i Konferenz-ülés oly értelmű rendelkezést javasolt a Guberniumhoz, hogy az buzgólkodjék rajta: az egyes natiók (és törvényhatóságok) közt (sőt a törvényhatóságokon belül is) megfelelően osszák el az adót. Minthogy pedig a szászok panaszt emeltek adóval való túlterheltetésük miatt, a konferencia úgy látta, hogy utasítani kell a Guberniumot és az országgyűlés királyi biztosát is, hogy hozzon létre megegyezést az egyes natiók közt a vállalandó adóra nézve, ha pedig a kísérlet eredménytelen volna, olyan megoldást teremtsenek, hogy egyik natio se legyen túlterhelve. Lényegében ugyanezt tartalmazza e kérdésről az 1718. január 23-i Konferenz határozata is. Az 1718. december 27-i konferencia-ülés tárgyalja a Mártonffi György püspök mint a rendek követe által