Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

1698. évi konferenciákról, címszószerü bejegyzésekkel: Rabutin erdélyi főhadiparancsnok Bethlen Miklósra panaszkodik (adóügyekben),

200 a hadsereg fizetetlensége miatt elégedetlen, Erdély nem bír el 1 millió forinton felüli adót, egész császári ezredek szándékoznak átállni az ellenséghez,

201 a hadélelmezés drága Erdélyben

202 — vagy még általánosabban: Erdély panaszait tárgyalják.

203 1699 legnagyobb részéről még ennyi híradás sincs. Az év február végén meghalt Kinsky, Erdélynek a hadakozással kapcsolatos ügyeit az összbirodalmi Ministerialdeputation tárgyalja. Csak az év vége felé tűnnek fel az első érdemi jelzések az erdélyi konferencia tevékenységéről. Az 1699. november 23-i Konferenz in Transylvanicis ismét csak az Erdélyi Udvari Kancellária különállásával foglalkozott, s emellett is döntött.

204 Az Erdélyi Udvari Kancellária (Eszterházy Pál nádorral párhuzamosan) sürgette (a karlócai békével feleslegessé vált) ezredek kivonását Erdélyből (ill. Magyarországról). A konferencia még 1699. december 2. előtt tárgyalt, ha nem is az ezredek kivonásáról, de reformátiójukról vagy létszámuk csökkentéséről.

205 Bővebb értesüléseink 1699. december 11-től vannak a konferencia hatásköréről. Az első ilyen ülés (1699. december 11.) egyedülálló az erdélyi konferenciák történetében. Egyetlen tárgya tudniillik a Jósika Imre elleni vád.

206 A konferencián jelenlevő Jósika kijelenti, hogy a vád dokumentumai nem bizonyító erejűek, a Konferenz tagjai tartózkodóan viselkednek, s végül is elhárítják maguktól az ítélkezés kényes feladatát.

207 Szintén specifikus jellegű az 1700. január 9-i ülés; ez a szász natio sérelmeit tárgyalja. A szászok felségfolyamodványa, amely a vita alapjául szolgált, közvetlenül az 1698 áprilisában a konferencián megtárgyalt sérelmek után veszi fel a fonalat. Első kérdésköre az adó ügye. A szászok arra hivatkoznak, hogy az 1698-i gyulafehérvári országgyűlésen

208 a magyar natio beleegyezett az adó vagyoni alapon való felosztásába, az adó felét mégis a szászokra vetették ki. A szászok most az adónak az adózók vagyoni állása szerinti kivetését, ill. adójuk 50 ezer forinttal való csökkentését kérik.

209 A királyföldi román papok korábban 3 ezer forintot fizettek megerősítésükért a szász natiónak — folytatják; most mentesültek ettől. A szászok kérik, hogy ezt a fiscalis tizedekből vagy máshonnan engedjék el nekik. Sérelmeik további csoportja a kormányzat szervezetének bizonyos kérdéseivel kapcsolatos: a) Felróják, hogy bár a Diploma Leopoldinum értelmében 3 szász személynek volna helye a Gubernium tanácsában, csak egy van ott. A szebeni királybíróság jó másfél éve üresedésben van.

210 A harmadik tanácsosi helyre, mint legalkalmasabbat, a szebeni polgármestert ajánlják, b) Megismétlik azt az 1698-ban is a Konferenz elé került kérésüket, hogy a hozzájárulásuk nélkül az Erdélyi Udvari Kancellária taxatorává kinevezett Georg Czakót bocsássák el tisztéből, s egyben kibővítik azzal, hogy az általuk javasolt személyt (Johann Hoszmant) alkalmazzák erre. Elvi rendelkezést kérnek, hogy hasonló esetekben a más natiók legyenek tekintettel rá: kit tart a legmegfelelőbbnek az illető natio. c) Némi változtatással és bővítéssel korábbi követelést újítanak fel, mikor azt igénylik, hogy a Gubernium tanácsosai és a királyi tábla ülnökei közt három-három szász személy legyen. Két további kérésük a szászok adósságaival kapcsolatos. I. Lipót ti. az 1698. április 11—12-i konferencián megvitatott 5* 67