Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

forinttal többet ajánl értük. Bánffy hajlandó emelni a bérösszegei, így 1733-ban (a 370 forintos bérösszeggel) továbbra is ő kapja a bérlöséget (uo. 1733:34., 131.). Küküllő megye tizedbérletére Stephan Valentini orvos és aranyváltó (neve és orvosdoktorátusa után ítélve szász patríciusfi) nyújtja be igényét 1732-ben, hajlandó lévén 200 forinttal emelni ezek korábbi (nem ismert) bérösszegét (uo. 1732:719.). 255 G.P 1736:366. 256 Uo. 1737:510. 257 Thes.: AG 1732:405. 258 Uo. 1733:62. 259 Uo. 1735:54. 260 1735. május 21 -i kelettel felterjeszti a Cameralis Directióhoz a lőpor és salétrom tárgyában kötött szerződést. A Directio 1735. május 23-án azzal hagyja ezt jóvá, hogy Hoffnungswald a többi szász székekben is eszerint vigye a salétromüzletet (uo. 1735:152.). 261 Uo. 1737:1026. 262 Uo. 1732:87. 263 1734-i szerződésére: uo. 1734:402.; 1735: uo. 1735:152. 1736. november 12-i szerződése (1737. január 1-től, 2 évre): uo. 1736:489. 264 Uo. 1736:1203. 265 Uo. 1735:22. 266 Megjegyzendő: van e korban magyarországi mezőváros, nagy uradalom központja, amelyben az uradalmi kocsmákból származó földesúri jövedelem kb. a háromszorosát teszi a mezőváros több ezres lakossága által fizetett taxának. 267 Thes.: AG 1729: 350. Gondoljunk arra, hogy ugyanakkortájt a halmágyi és tótváradgyai kerület bérlete együtt 7000 Ft. 268 G.P 1732:94. 269 L. a 257. sz. jegyzetet. 270 Tisztségére 1.: Thes.: AG 1732:802. 271 Tisztségére: uo. 272 Uo. 1732:301. 273 Uo. 1735: 151. 274 Az összeg magasságát talán a marosportusi kocsma jelentős forgalma is indokolja. 275 Uo. 1733:151. 276 Uo. 1731:735.; EK: AG 1731 :25. 277 Uo. 278 A terminus ante quem 1734. január 23.; ezen a napon a temesvári kamarai igazgatóság már kondoleál az erdélyi Cameralis Directiónak Rebentisch halála alkalmából (Thes.: AG 1734: 389.). 279 Uo. 1734: 189.; G.P 1734: 185.; EK: AG 1734:43. 280 Gebhardt ideiglenes igazgatóságára, halálára és Csatári Nagy ideiglenes vezetőségére 1.: Thes.: AG 1735:22—23. 281 Uo. 1735: 59.; G.P 1735: 1 15.; EK : AG 1735:34. 282 EK:AG 1738:281. 283 1735 februárjáig Gebhardtot találjuk ebben a szerepkörben, attól kezdve Friedrich Wilhelm Dietterichet. Dietterich kb. 1723-tól, számfeletti udvari kamarai fogalmazói rangban, fogalmazói szerepkört lát el az erdélyi Cameralis Directiónál. Szolgálataiért 1733-ban megkapja az erdélyi kamarai igazgatósági titkári rangot (Thes.:AG 1733:165/a), ami tehát csak rangemelést jelent, nem is a Gebhardtéval azonos rangot. Az udvari kamarai titkár rangját és vele együtt a Directio actuariusságát (ez itt a referensnek megfelelő szerepkör jelzése) Gebhardt halála után nyeri el (1735. augusztus 29-én esketik e tisztébe — uo. 1735: 158.). Director-helyettességére (1737. augusztus 2., szeptember 11.): G.P 1737:267., 326. (A director távollétében ő írja alá első helyen a Directio kiadványait.) Későbbi jelentős karrierjére már több ízben utaltunk. 284 1735-ig Dietterich (1. a 383. sz. jegyzetet), 1737-ben Winckhler, aki egyben protocollista is (G.P 1737:267., 326.). 285 A Cameralis Directio 1737. augusztus 2-i tanácskozásán Dietterichen kívül az alábbiak vannak jelen: von Hohenried, számtiszt, továbbá Penckhler, a kincstári főpénztár ellenőre és Winckhler