Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

a szász székekre. Kétségkívül fog kapni ilyen nyílt rendeletet — reagál a Directio 1735. július 29-én —, ha a föhadiparancsnokságot keresi meg.

229 Hogy miért a főhadiparancsnoksághoz utasítja, nem a Guberniumhoz, annak a Gubernium attitűdje a magyarázata. A Gubernium ti. 1735 júniusában több határozott lépést tesz egyrészt a kincstári javak bérbeadásának egész rendszere ellen, másrészt maga a vaskereskedési monopólium ellen is. 1735. június 2-i felségelőterjesztésében azt hangsúlyozza, hogy az ilyen bérletekből csak romlás, pusztulás fakad, a bérlet által tönkretett fiscalis jószágok közterheit a többi adózók kénytelenek viselni.

230 Másnap tájékoztatta Wallis főhadiparancsnokot e felségelőterjesztéséről, azzal az érvvel igyekezve megnyerni koncepciójának, hogy a kincstári jószágok adóterhei így a többi adózókra hárulván, azok se lesznek képesek fizetni a katonaság tartására szükséges adót.

231 Meg is nyeri támogatását az ügyhöz.

232 A Gubernium újabb, 1735. június 10-i felségelőterjesztése már kifejezetten a vaskereskedés monopóliuma elleni támadás. A magyarországi vas jobban megmunkálható, mint az erdélyi — írja —, a Magyarországgal határos megyék számára közelebb is van, a nép olcsóbban is szerezheti be a belőle készült termékeket. Végül is azonban mindenféle bérlet megszüntetését kéri.

233 Eredmény nélkül — így az 1735. ősz eleji országgyűlésen a magyar és székely natio főtisztjei és követei támadnak a vaskereskedés monopóliuma ellen, a vásárlók megkárosítása miatt: a vashámorokban a vas mázsája 5-6 forintba kerül — hangoztatják —, de „per licentiosam arendatorum lucri libidinem" 2-3 mérföldre már 8-10 forintba.

234 Változás azonban most sincs. A kérdés 1736 júniusában került újra napirendre, a bérleti rendszer más sérelmes pontjaival együtt. A vaskereskedés monopóliuma ellen most is a vasár emelkedése az érv. De sérelmezik a rendek Hoffnungswald hasonló eredményű sókereskedelmi monopóliumát is, szóvá teszik a kincstári uradalmak bérlőinek közjogi túlkapásait (ezek bitorolják a megyei tisztek joghatóságát, falusbíráik s a falvak esküdtjei pedig nem engedelmeskednek a megyei tiszteknek).

235 A Cameralis Directio előbb (1736. június 3-án) arról győzné meg a Guberniumot, hogy a vaskereskedelmi monopólium Erdélynek is hasznos, így ti. nem kell kivinni a pénzt az országból, még ha drágán vásárolják is meg az ottani termékeket.

236 Mikor azonban (rövidesen) rendelkezést vesz az Udvari Kamarától a vasbehozatal eltiltásáról, már csak annak közzétételét követeli a Guberniumtól (1736. június 17.). A Gubernium, számítva a rendek támogatására, válaszul (1736. június 23-án) ünnepélyes ellentmondást és protestatiót jelent, részben arra hivatkozva, hogy ő nem kapott ilyen rendelkezést, részben a vaskereskedelmi monopólium káraira (a kereskedelem megszűnik, a lakosság a magyarországinál drágább és rosszabb vasat kell hogy vásároljon). Megtagadja a rendelet kihirdetését.

237 Végül is egy kincstári-provinciális vegyes bizottság jön létre a rendek kincstári sérelmeinek megvizsgálására.

238 A vaskereskedelmi monopólium kérdésében a Cameralis Directio nem enged, csak a vas árának szabályozását ígéri.

239 A Gubernium és a rendek akciója így végül is nem járt eredménnyel.