Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
év múlva élethalálharcban fog állni a Haditanáccsal és Wallissal, az ellenreformáció érdekétől vezéreltetve, a törvényekkel megegyezőnek találta a Haditanács rendelkezését. Időközben pedig megtörtént a katonai templom átadása (még 1731. november közepe előtt) a katolikusoknak. 167 További mozgatója az ellenreformációs folyamatnak a katolikus egyház vagyoni erősítése. A kolozsvári jezsuita akadémia 1733 októberében megkapja az uralkodótól a szekularizáció óta kincstári birtoknak számító kolozsmonostori uradalom 168 visszaváltási jogát. 169 De megtörténik az is, hogy halálra ítélt személy katolizálása után kegyelmet kap. 170 Egy nagy politikai fontosságú ügyben azonban nem jutott előbbre Erdélyben az ellenreformáció ebben az évtizedben: a katolikusellenesnek minősülő törvények eltörlése kérdésében. 1730 nyarán a katolikus rendek (újra) követelik ugyan az Approbata jezsuitaellenes tc.-einek eltörlését (amelyek a gyakorlatban már úgyis érdektelenek, a rendnek igen erős pozíciója lévén Erdélyben), de sem az országgyűlés, sem a királyi tábla, sem a Gubernium nem hoz érdemi határozatot az ügyben. Erre III. Károly 1731-ben újra felvéteti az ügyet a Guberniummal, kirekesztve azonban a tárgyalásból Wesselényi Istvánt (azzal az indokolással, hogy az mint a rendek és a királyi tábla elnöke már kifejtette erről véleményét) és Szentkereszti Andrást (ő volt a törvényrevideáló bizottság elnöke Sándor Gergely halála után); a Gubernium további két református tanácsosa közül Kölesérit Wallis főhadiparancsnok magával viszi Itáliába. A református tanácsosok közül csak Kemény László van jelen, a szász comes tiszte üresedésben van — így a Gubernium nyomasztó katolikus többsége azt javasolja III. Károlynak, hogy a négy bevett vallásfelekezet egyenlősége eltörlendő, a nem katolikusok vallásgyakorlatának engedélyezése a király tetszésétől függjön, a katolikusoknak vissza kell adni az általuk alapított templomokat, iskolákat és javadalmaikat. A kolozsvári jezsuita kollégium egyetemmé fejlesztendő, a protestánsoknak viszont el kell tiltani külföldi egyetemek látogatását. Nyomda felállítását királyi engedélyhez kell kötni; csak cenzúrázott művet lehessen kinyomtatni. A vegyes házasságok ügyei a katolikus Szentszék elé tartozzanak. 171 Az 1731-i javaslatok azonban nem kerülnek végrehajtásra. A Habsburg birodalomi ellenreformáció egy Erdélyt is érintő lépése lajtántúli protestánsok áttelepítése Erdélybe, ahol a teljes rekatolizáció reménytelennek tűnik. Ez több hullámban történik. Első szakasza 1734 és 1736 között bonyolódik le; ekkor Salzkammergutból telepítenek át protestánsokat az erdélyi szászok közé (sóés erdőmunkásokat, szegény- és középparasztokat és kevés mesterembert; kereskedő, értelmiségi vagy nemes nincs közöttük). A szászok politikai vezetői némi aggodalommal fogadják az akciót: egyrészt attól tartanak, hogy az áttelepedők elleni politikai ellenszenvből nekik is jut, másrészt attól, hogy a transmigransok koldusszegények (az utóbbi aggálynak nem volt alapja). Mikor azonban a kényszeráttelepítettek hosszú és keserves útjukon a Királyföldre értek, a szászok a felekezeti szolidaritás sokoldalú demonstrációjával fogadták őket (beleértve ebbe mindenfajta segítésüket is). Ugyanilyen fogadtatásban volt része a salzkammergutiak után rövidesen érkező karintiai áttelepítetteknek is. 172
