Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

mire az (1731. május 11-én) továbbítja a rendelkezést Pettki Dávidhoz (ő Kolozs megye főispánja), hogy „jó modalitás, és Cautio alatt" haladéktalanul rontassa le az építményt.

160 Pettki nyomban (1731. május 17-én) végre is hajtja ezt.

161 A két református templom sorsa majdhogynem lavinát indít meg. Előbb Sorger püspök jelenti a Guberniumnak, hogy a décsei (Belső-Szolnok megye) protestánsok a királyi rendelkezések ellenére kőtemplomot építenek. A Gubernium erre 1731. május 30-án a megye fő- és vicetisztjein át meginteti a décsei templomépítőket, hogy azonnal hagyják félbe a munkát, különben az uralkodó rendeleteinek való engedetlenségért a fiscalis director útján perbe idézteti őket.

162 A főispán (Torma Miklós) meg is inteti a décseieket, s azok jobbnak látják felhagyni a templomépítéssel. Torma még tovább is lép a neki meghagyottaknál. Megtudván, hogy a reformátusok Alsóilosván is templomot kezdtek építeni, azokat is megintette emiatt. "Tovább nem epitik azt mondották" — jelenti 1731. június 26-án a Gubernium (a décsei megintés eredményéről is beszámolva), de hozzáteszi: „mindaz kettőre réa vigyáztatok".

163 1731-ből ismeretes protestánsok két templomának elfoglalása is: a singfalvi unitárius és a katonai református templomé. Az elsőre az aranyosszéki katolikusok jelentették be igényüket Wallis főhadiparancsnoknál (még Kornis gubernátor életében) azzal, hogy székükben nincs templomuk és papjuk. Wallis 1731. szeptember 27-én pártolólag áttette a kérést a Guberniumhoz.

164 A Gubernium bizottságot küldött a helyszínre. Az ottani unitáriusok védekeztek: a templom elejüktől maradt rájuk, öröklési jogon; elég számosan vannak, hogy fenn tudják tartani. Azt is előadták, hogy az aranyosszéki katolikus birtokosoknak elégséges telkük van templom építésére akár Singfalván, akár másutt. A Gubernium biztosai kommentár nélkül felterjesztették a singfalvi unitáriusok 1731. október 8-i nyilatkozatát.

165 A Gubernium maga, kényes lévén a dolog jókora késéssel (1731. november 18-án) tájékoztatta Wallist a biztosok eljárásáról, amire Wallis (1731. december 15-én) éles vádakkal válaszolt: a Gubernium által kiküldött bizottság nagyrészt reformátusokból és unitáriusokból állt, ezek tevékenysége abban merült ki, hogy megkérdezték az unitáriusokat: át akarják-e adni a templomot vagy sem, a Gubernium (átiratából kivehetően) maga is teljesen el kíván zárkózni az ügytől.

166 A dolog további menete nem ismeretes, de Wallis rövidesen a Gubernium élére kerül — s az ügyben történt állásfoglalásai ismeretében aligha feltételezhető, hogy a singfalvi unitáriusok kezén hagyta volna templomukat. A katonai (Kolozs megye) református templom elfoglalása az ottani katolikus pap túlbuzgalmának eredménye volt (még Sorger püspök is „factum praematurum"-nak minősítette). Ez az ügy is Wallis elé kerül (még 1731 nyarán); az ideiglenesen zár alá vétette a templomot, felfüggesztette benne istentiszteletek tartását, s jelentést tett a Haditanácsnak. Az jóváhagyta Wallis eljárását, egyben azonban (tekintettel arra, hogy Sorger szerint a helységben a református papon kívül 3-4 református él, a többiek katolikusok) úgy rendelkezett neki, hogy beszélje rá a reformátusokat a templom átengedésére. Ezek után 1731. szeptember l-jén tájékoztatta az ügyről az Erdélyi Udvari Kancelláriát (azzal, hogy annak már nyilván van tudomása róla). A Kancellária, bizonnyal nem is sejtve, hogy egy jó fél