Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
C) AZ ELLENREFORMÁCIÓ. INOCHENTIE MICU-KLEIN AZ 1730-AS ÉVEKBEN Az ellenreformáció egészében véve fő tendenciája az 1730-as éveknek is (mint az 1730-at megelőző négy évtizednek és Mária Terézia kb. első három évtizedének). Ezt a folyamatot azonban motiválják a politika összfolyamatának 1730 és 1740 közötti változásai is; erről már részben (az országos tisztségek betöltése kapcsán) beszámoltunk az előzőekben. Kísérjük nyomon most e folyamat egyéb momentumait is. A katolicizmus előnyben részesítése nyilvánul meg városi főtisztségek betöltésénél is. 1731-ben Schramm tábornok katonai nyomással erőltet rá katolikus városgazdát Brassóra, a feltehetőleg zavaros anyagi ügyei miatt áttért Johann Draudtot (a tábornok előbb protestál a választás ellen, majd katonaságot szállásol be a városi tanácsosok és a centrumpatres házaiba, úgyhogy azok végül engednek). Kolozsvárott, az 1731. decemberi tisztválasztáson Sorger püspök javasol a főbírónak egy katolikus személyt. A város azonban az ottani unitarizmust 1716— 1718-ban ért súlyos csapások ellenére is még mindig unitárius bázis; unitárius főbírót választanak. Erre a Gubernium és annak ideiglenes vezetője, Wallis főhadiparancsnok új választást rendel el, és az 1733 decemberében megtartott választáson a főhivatalokat egyenlő arányban osztják el katolikusok és reformátusok között.^ 55 Az ellenreformáció előrehaladásának egy másik jelenségcsoportja katolikus templom építésének engedélyezése s ugyanakkor protestánsok templomépítkezésének meggátlása vagy templomaik elvétele. III. Károly 1731-ben két jelentős katolikus templomépítést engedélyez: az akkor jezsuita kézen lévő kolozsvári nemesi convictus templomának újjáépítését s (Bornemissza János, Görgény földesura kérésére) katolikus templom építését a görgényi uradalom központjában. 156 1734ben a szászrégeni katolikusok kapnak engedélyt egy kápolna helyreállítására. 157 Ugyanakkor ebben az időszakban több protestáns templom építésének meggátlására került sor. A somlyai református templom építését III. Károly először 1730. július 21-én állíttatja le, míg a Gubernium jelentést tesz az ügyről. A somlyai reformátusok azonban annál serényebben építik templomukat — erre a váradi katolikus püspöki vikárius panasszal él az uralkodónál, az pedig 1731. április 3-án elrendeli a templomépítés megszüntetését, eltiltja használatbevételét, s (büntetőperes) vizsgálatot rendel el rendelkezései áthágóinak. A Gubernium 1731. május 11 -én ki is adja a megfelelő rendelkezést a fiscalis directornak. 158 Az Erdélyi Udvari Kancellária 1732 decemberében a Konferenz elé viszi az ügyet, az azonban (tekintettel a Partium rövidesen várható megosztására) függőben hagyja a kérdést, így az 1733. tavaszi országgyűlésen nem lehet felvenni a fiscalis director által a templom építése miatt perbefogottak perét. 159 A somlyai református templom ügye így áthúzódik 1734 utánra. Rosszabbul járnak a mocsi reformátusok. Ők, Kornis Zsigmond gubernátor intése ellenére, fa imaházat építenek. III. Károly (1731. április 3-i rendeletében) utasítja a Guberniumot, hogy hányassa szét az imaházat,
