Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
esetben 200 forint a büntetés (ennek kétharmada az Exactoratus Provinciálisé, egyharmada a végrehajtóké). Az elnök és az adjunctusok azonban (a jövedelmeikről kimondott, ismertetett elvhez igazodva) fordítsák kegyes célokra a nekik jutott bírságösszegeket, s jelentsék: ki mire adta ezeket. Az instructio-terv végül nyitva hagyta a szabályozás bővítésének lehetőségét új kérdések felmerülése esetén. 152 A Guberniumnak kevés megjegyzése volt a tervre. Különös módon éppen ő, a központi hatalom képviselője nem tartotta szükségesnek, hogy az Exactoratus Provinciális állandóan a Gubernium székhelyén tartózkodjon; a körülményekhez képest székeljen az ország vagy egy natio központjában — javasolta —, s ha egy natio számadásaival végzett, utazzék tovább a másikba. Mint a főbiztossági instructio-terv véleményezésénél, itt is kikötötte: a főbiztosság számadásainak felülvizsgálatánál a Gubernium egy tanácsosa elnököljön. A számvevőségi tisztek illetményeit némileg „takarékosabban" szabta volna meg, mint a rendi tervezet. 153 A Gubernium egyben (nyilván a rendek sürgetésére) úgy határozott, hogy jelölést is tétet az Exactoratus Provinciális tisztségeire. Az elnök tisztére csak a katolikus és a református felekezetből jelöltek, az előbbiből Haller Pált (73 szavazattal), Mikes Istvánt (51-gyei) és Huszár Józsefet (47-tel), a reformátusok közül Teleki Mihályt (61-gyei), id. Dániel Istvánt (60-nal) és Bethlen Imrét (51-gyei) — Dániel István kivételével (ő 1740-ben lett báró) csupa arisztokratát, azon belül is kétharmad részt a vezető családok képviselőiből. Az adjunctusokra natiónként történt a jelölés, a magyar és székely natiónál a katolikusok és reformátusok közül (az unitáriusok még itt sem jöttek szóba), a szászoknál katolikusok és evangélikusok közül. A magyar natio jelöltjei a katolikusok sorából: Gyulai Gergely (54 szavazattal), Thorma János (41) és Béldi János (27), a reformátusok közül Vas László (38), Rhédei József (32) és Katonai István (32). A székelyek katolikus jelöltjei Székely Elek (60), Berzenczei István (42) és Gáborfi István (24), a reformátusoké id. Cserei János (66), Nemes Ádám (38) és Daczó Ferenc (31). A magyar és székely adjunctusjelöltek a módosabb „megyei nemesség"-ből kerülnek ki (egyikük-másikuk családja rövidesen az arisztokrácia sorába lép). A szász képletnek mások az érdekességei. Itt az első számú katolikus jelölt az Erdélyi Udvari Kancellária egykori szász írnokaként már ismert Jacob Abrahami (34 szavazat), a másik kettő pedig Sámuel és Georg Vest (31, ill. 15) — a jelöltnévsor jelzi, hogy milyen gyenge még a rekatolizáció a szászságnál és mik a mozgatói. Az evangélikus jelöltek: Andreas Waldhütter (1744-ben már katolikusként lett Baussnern utóda a comességben; 51 szavazatot kap), Péter Binder szebeni tanácsnok (43) és Goerg Rhetter (29). 154 Az országos főszámvevőség megszervezésére azonban már csak a korszak határán túl került sor. A Bornemissza—Haller-kormányzat reformjaiból tehát, a Gubernium 1734— 1735-i (részleges) újjászervezésén túl, csak a királyi tábla újjáalakítása fejeződött be. Az azonban így is bebizonyosodott, hogy Erdélyben újra van egy, az ország politikai kérdéseire a Habsburg Birodalomba tartozás feltételei között, de mégis bizonyos önállóságra válaszolni képes politikai elit. 27* 419
