Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
A rendek előtt most kettős feladat áll: 1. Kapcsolódva a discretiók és a katonaság más visszaélései ellen e hónapokban folyó harchoz, mindent meg kell tenniük a visszaélések visszaszorítására, a lehető törvényesség elérésére a katonaságnak való szolgáltatásokban. 2. Új, mozgékonyabb, hatékonyabb rendet kell biztosítani e szolgáltatások adminisztrációjában. Ezekhez kapcsolódik a Bornemissza—Haller-kormányzatnak az a törekvése, hogy tovább gyengítse a Kornis család több vereség után is erős pozícióját. Kornis István, a néhai gubernátor öccse, a gubernatorságtól elesik ugyan, de jó két évtizede országos főbiztos — s ez a pozíció az 1730-as években nem jelent annyit, mint Bethlen Miklós vagy Sárosi János idejében, de nem is jelentéktelen. Kornis Istvánt az uralkodó bizonnyal 1734-i mellőzéséért 1736-ban jónak látja titkos tanácsosnak kinevezni 130 — hogy ez az (egyébként kormányzati funkcióval általában nem járó) rang mily értékű, arról csak annyit, hogy III. Károly ez idő tájt nevezi ki titkos tanácsossá Károlyi Sándort is. 131 S ha Bornemissza János igyekszik alapos képzést biztosítani kormányzati utódjául szánt fiának, Ignácnak, a családtagjai felső iskoláztatására ismeretesen nagy gondot fordító Kornis-dinasztia 1731 utáni feje sem marad mögötte. Fia, Antal 1728 és 1731 között tanulmányozza a birodalmi jogot (feltehetően Habsburg birodalmi egyetemeken), Rómába is ellátogat egy pápaválasztás alkalmából, 132 1 73 5 júliusában megkapja Hunyad megye főispánságát 133 — az első magasabb lépcsőfokot az országos főtisztségek felé. Végül ebben a helyzetben a rendek protestáns elemei is szükségesnek látják jóvátenni azt, hogy nemcsak az országos főbiztos katolikus, de mindhárom adjunctus commissarius is az. 134 Ilyen összetevők összhatásaként születik meg 1738 első hónapjaiban a rendek javaslata. 135 Két részből áll: egy általános deklarációból és a hatóság instructiotervezetéből. Az első rész bevezetője leszögezi: a főbiztosság jogköre a korábbi állapotra állítandó vissza, s I. József 1709. október 26-i rescriptumát tekinti e „korábbi állapot" alapszabályozásának. Ebből a rendelkezésből elsősorban azokat az elemeket emeljük ki, amelyek jó egyetértést követelnek a hadbiztosság és az országos biztosság között a hadellátás ügyeinek intézésében, s külön is azt a kitételt, hogy a főhadiparancsnok feladata az ország védelme a katonaság kihágásai ellen. Az általános rész tartalmazza azt a javaslatot is, hogy az ügyek jobb intézéséhez 6 kerületi biztos lenne szükséges (Gyulafehérvárott és Kolozsvárott — ezek a magyar natióból legyenek —, Marosvásárhelyt és Brassóban — a székely natióból — és végül Szebenben és Segesvárott — a szász universitasból). 136 Végül állást foglal a biztosság illetményének kérdésében is. 137 Az instructio-tervezet (némi csapongó rendszertelenséggel, amivel nem állt egyedül a kor hasonló szabályozásai között) foglalkozott az országos biztossági szervezet függőségének, szervezetének, székhelyének kérdésével, majd teendőivel. Mindjárt első pontjában szükségesnek látta leszögezni, hogy az országos főbiztos és a kerületi biztosok a rendek előtt tegyenek esküt tisztük pártatlan ellátására. A rendek kívánták választani magát a főbiztost is (Jelentést téve róla a uralkodónak). A kerületi biztosok halála esetén a Gubernium ideiglenes helyettest állíthatott
