Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

benne, mint az ítélőmesterekben? Mindjárt meg is adta rá a (magáért beszélő) választ: őt a Ministerialkonferenz ajánlotta a királyi tábla elnökéül,

115 s az uralkodó nevezte ki! A Konferenz kellő higgadtsággal teremtett megoldást ezekben a vitás kérdésekben. 5 táblai írnokot osztott be a királyi tábla irattárába, egyiküket kifejezetten jegyzőkönyvvezetőnek. Úgy rendelkezett, hogy a jegyzőkönyveket az elnök és az ítélőmesterek hetenként vizsgálják felül, és a törvényszakok végén, aláírva s megpecsételve, helyezzék el őket az irattárba. Az ítélőmestereknek nem javasolt pótlékot a táblai gyakornokok tartására, hisz nemrég kaptak fizetésemelést. A perbeli szóváltások és „közbenszóló ítéletek" nyelvét az alperes tetszése szerint (de a bírák jóváhagyásával) vélte meghatározandónak (a latin vagy magyar nyelv jött szóba); a bírói parancsnok és a végső ítélet nyelve a latin legyen. Az elnöki pecsét és kancellária ügyét Erdélyben létrehozandó bizottság elé utalta (ebben legyen ott a táblai elnök is), ennek javaslatát (a rendek és a Gubernium véleményével együtt) az uralkodó elé kell terjeszteni — addig az elnöknek legyen pecsétje, de az ítélőmestereknek is. A bírósági taxák és bírságok ügyében a királyi táblától várt tervezetet, amit a Gubernium vizsgáljon felül, s tegyen róla véleményes felségelőterjesztést. A Konferenz végül leszögezte: a Gubernium mint az uralkodó személyét képviselő legfelső erdélyi kormányszerv a korábbi gyakorlat szerint továbbra is gyakoroljon felügyeletet a királyi tábla felett (de ne avatkozzék a seriesek összeállításába, a perek folyásába). Recursusra az uralkodóhoz (mint bárki másnak) a királyi táblának is joga legyen. Az uralkodó jóváhagyta a Ministerialkonferenz álláspontját. A konferencia végül — saját kezdeményezéseképpen — foglalkozott a fiscalis perek tárgyalásának kérdésével. Azt javasolta, hogy Erdélyben hozzanak létre erre való javaslattételre egy bizottságot, amelybe vonják be az ottani cameralis directort is, s ez a szerv hallgassa meg a fiscalis directort is. A bizottság javaslatát (a Gubernium, a rendek és a cameralis director véleményével) az uralkodó elé kell terjeszteni. III. Károly jóváhagyta a Konferenz állásfoglalását.

116 így történt tehát a királyi tábla újjászervezése, a Bornemissza—Hallerkormányzat egyik maradandó alkotása. Az erdélyi törvényalkotás tisztelete és jól átgondolt reformjavaslatok a rendi Deputatio alaptervezetében, lényegében ennek támogatása a rendek és a Gubernium megjegyzéseiben (a rendeknél némi gyanakvással a királyi tábla elnökségének intézményével és magával az elnökkel szemben, a Guberniumnál inkább csak saját, törvényes felügyeleti szerepének hangsúlyozásával), az új királyi táblai elnök, Pongrácz György politikai érvekkel (az ellenreformáció érdekei) is megtámogatott hatalmi törekvései (amelyek egyes esetekben egyben az uralkodó jogainak erősebb érvényesülését is célozták), végül a Ministerialkonferenznek a (jelen esetben a kiküldött udvari vegyes bizottságétól és az Erdélyi Udvari Kancelláriáétól külön nem választható) véleménye (Pongrácz követelései jó részének elhárítása vagy bizottságok elé utalásokkal történt elnapolása — de némi abszolutisztikus előrelépés a legfontosabb politikai perek ügyében), egy-két esetben módosítás a Konferenz állásfoglalásán a resolutio előtt, III. Károlynak (ezektől a módosításoktól eltekintve) a Konferenz álláspontját jóváhagyó döntése — ez volt a vita menete. Egészében véve mégis igen jelentős