Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
bízta. Ennek a bizottságnak minden egyes letartóztatottról, kihallgatásuk után, külön-külön véleményes jelentést kellett felterjesztenie az uralkodóhoz, közben pedig tisztázni kellett: ilyen esetekben korábban mi volt az eljárás (az Osztrák Udvari Kancellária, a Haditanács és az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában erre vonatkozóan található iratok felkutatásával). A bizottság jelentésének Konferenz-i megvitatásáig s az uralkodó döntéséig a letartóztatottak börtön helyett tisztes őrizetben tartandók. III. Károly jóváhagyta a Konferenz állásfoglalását. 58 Az ügy további intézése tehát (a korábbi hónapokkal szemben, amelyben ez kizárólag katonai szervek kezében volt) egy katonai-polgári vegyes bizottság kezébe kerül, amelyben ott ül Haller gubernátor, jelen vannak a rendek képviselői, köztük két jeles jogász (Kun ítélőmester és Csulai királyi táblai ülnök). A vegyes bizottság 1738. október 1—29. között végzi el munkáját. Az eredmény a letartóztatottak teljes tisztázása. A bizottság katonai és polgári tagjai egyetértenek abban, hogy a vád nem bizonyosodott be, a kihallgatottak állhatatos hűséget mutattak az uralkodó iránt, magyarázatot adtak a náluk talált és gyanúsnak ítélt levelek értelmére. A bizottság javasolta felmentésüket, szabadon bocsátásukat, azt, hogy teljes elégtételt kell nekik adni, s joguk legyen eljárást indítani a hamis feljelentők ellen. A vizsgálat eredményét Lobkowitz 1738. november 3-án felterjeszti a Haditanácsnak. A Gubernium azonban jónak látta maga és a rendek nevében külön felségelőterjesztéssel élni (1738. november 12.), felpanaszolni benne, hogy a letartóztatások megrendülést váltottak ki a rendekből, az ügynek katonaipolgári vegyes bizottsággal való tárgyaltatása pedig újabb konsternációra szolgáltatott okot, 59 ez ti. a Gubernium álláspontja szerint a törvények, a Gubernium és egyáltalán a polgári igazgatás hitelét fenyegeti, katonák még hűtlenségi perben sem lehetnek jelen a vizsgálatnál és az ítélethozatalnál. Meg kell büntetni az alaptalan feljelentőket — követeli. A Ministerialkonferenz 1738. december 23-án vitatja meg az ügyet. SinzendorfT csoportjának helyzete, a Habsburg-hadaknak a török háborúban elszenvedett vereségei hatására, csak tovább erősödik — ugyanakkor bizonyos tapintatra van szükség a vert hadak legfelső vezetőivel szemben egy ilyen, a Birodalom egésze számára részletkérdésben. Az ügy érdeméről már nem lehet vita: az elfogottakat szabadon kell engedni, teljes elégtételt kell adni nekik. Az sem vita tárgya, hogy a Haditanács és Lobkowitz eljárása képtelenség volt. Ezt a Konferenz, a jelzett okokból, így fogalmazza meg: a jelen ügy oly egyedi és rendkívüli, hogy semmiféle szabály nem eredhet belőle a jövőre, s egyébként is vannak megfelelő törvények és uralkodói rendelkezések az ilyen esetekben való eljárásra. A katonai szervek presztízsveszteségét mérséklendő, a Konferenz úgy fogalmaz: az erdélyi rendeknek is be kell ismerniük, hogy a rendkívüli körülmények között (a török háború, Rákóczi József és a Porta 1738. januári szerződése, félelem attól, hogy a török Erdélybe üt, Rákóczi József felkelésre buzdító felhívásai, kémek Erdélyben, katonák átállása Rákóczihoz, a — bár alaptalannak bizonyult — feljelentések és az elfogottaknál talált irományok) az uralkodó tekintélye és a köznyugalom megóvása érdekében szükségesek és lehetségesek voltak olyan lépések (beleértve az elfogatásokat is), amelyek nélkül nem lehetett volna megelőzni a belső zavarokat [!].
