Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
Miután azonban Erdélyben s másutt megfelelő politikai és katonai intézkedések történtek, s elvágták az ellenséges beütés lehetőségét [!], bizottságot küldtek ki az ügy kivizsgálására. így a letartóztatások igazolva vannak, az eljárás törvényes volt [!], á vizsgálat késésére pedig igazolásul szolgált a háborús helyzet és a járvány. A Konferenz így szabályosnak minősíti a Haditanács eljárását — miután előzőleg már leszögezte, hogy az ilyen ügyek intézésére vannak megfelelő törvények és rendeletek, s miután a Haditanács baklövése nyilvánvaló. Most már annak leszögezésére kerülhet sor, hogy a vádak nem igazolódtak be. Az elfogottak felmentendők, azonnal szabadon bocsátandók, ártatlanságukról tanúsítványt kell adni nekik, s ezt Erdélyben és (sajtó útján) Bécsben közzé kell tenni. Minthogy pedig a moldvai fejedelem titkárán kívül erdélyi feljelentő is szerepelt az ügyben, az ellen a sértettnek joga van eljárást indítani. Ezen túlmenően azonban — véli a Konferenz — helyre kell állítani a bizalmat az uralkodó iránt, ill. egyfelől a református, másfelől a katolikus és evangélikus szász rendek között (a reformátusok szerint ti. katolikusok és evangélikusok felekezeti okokból jelentették fel az ő vezetőjüket). 60 Minthogy azonban tisztázást nyert, hogy a 8 letartóztatott közül 7 esetében külföldi személy a feljelentő, a letartóztatottak pedig elégtételt kaptak, s a jelen ügy nem szolgálhat például a jövőben sem, a bizalom kétségkívül helyreállhat. 61 A Birodalom katonai vezetése elvesztette tehát az 1734 óta legfontosabb csatát Erdély tekintetében a polgári kormányzattal — azt a csatát, ami a többi vitákkal ellentétben, valóban magáért a hatalomért folyt. B) A BORNEMISSZA—HALLER-KORMÁNYZAT Azt az uralmi formát, amely 1734 végétől kialakul Erdélyben, s amely (mint már szólottunk róla) nemegyszer és nem is egy vonatkozásban a Birodalom legfelső katonai vezetésével és annak erdélyi exponensével kellett hogy kemény csatákat vívjon önmaga érvényesítéséért, s amelyet két vezető egyéniségéről Bornemissza— Haller-kormányzatnak nevezünk, több aspektusból kívánjuk leírni. Első helyen az új hatalmi helyzetnek a kormányhatóságokra gyakorolt hatásával kívánunk foglalkozni. 1. A GUBERNIUM A hatóság történetét onnan folytatjuk, ahol az előző részben elhagytuk: 1730nál; az 1730—1734-i időszakról elég kevés kell hogy legyen a mondanivalónk. A guberniumi tanácsosoknak (magát a gubernátort is beleértve) a fele elhal 1730— 1733 között: Haller György 1730. január 2-án, 62 Andreas Teutsch, a nagyérdemű szász comes 1730 augusztusában, 63 Kornis Zsigmond gubernátor 1731. december 14-én, Köleséri Sámuel (bigámiának minősített harmadik házassága miatt bebörtönözve) 1732. december 24-én, 64 Sámuel Vest 1734. január 18-án, 65 Wesselényi István, az országgyűlés és a királyi tábla elnöke 1734. április 22-én; 66 a továbbiak közül Bornemissza János alkancellár természetesen nem fungál
