Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
hamis pénzverés miatt évek óta bebörtönzött személyek közül hármat fővétellel büntetett. A Gubernium megkeresi Wallist az iránt, hogy a hadbíróság ne elegyítse magát a polgári szervek bírói jogkörébe; a főhadiparancsnok szóbeli választ ad: ő nem dönthet ebben, a Gubernium tegyen felségelőterjesztést. 49 Az erdélyi hadbíróság túlkapásainak feltehetően az vet véget, hogy szembekerül az Udvari Kamarával is. Amikor ti. kincstári tisztviselőkre is ki akarja terjeszteni jogkörét (hagyatéki ügyekben), az Udvari Kamara (1736 őszén) erőteljesen fellép az ellen az uralkodónál, s az meg is védi jogaiban a kincstárat. 50 A katonai és civil szervek hatalmi harcának egy további tere Erdély adóztatásának kérdése. Az Erdélyen követelt adó mennyiségéről ismeretesen a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis döntött, az országgyűlés a királyi előterjesztésekben szereplő adóösszegből lealkudta azt, aminek elengedését a Konferenz általában már előre engedélyezte, s a megállapodott adóösszeget kivetette a törvényhatóságokra és különleges adózású népcsoportokra. A Haditanács most ez ellen a gyakorlat ellen indít akciót, több menetben is, érdemben a saját kezébe kívánván venni Erdély adóztatását. 1736. február 18-án azzal a meghökkentő követeléssel fordul az Erdélyi Udvari Kancelláriához, megküldve neki Erdély (és Olténia) 1736. téli félévi adókivetését, hogy a Kancellária tegye meg a szükséges lépéseket az adó felvétele és a helyi katonai pénztárakba való átadása ügyében. Az Erdélyi Udvari Kancellária higgadtan kitér a támadás elől: a korábbi gyakorlat szerint maga kívánt volna eljárni az ügyben — írja —, a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis előzetes tudomása nélkül nem is rendelkezhet erről, annak következő üléséig el kell napolni az ügyet. 51 1737-ben és 1739-ben, mutatis mutandis, ez ismétlődik meg (1737-ben két ízben is). 52 A Haditanácsnak nem sikerül közvetlenül kézbe vennie Erdély adóztatásának ügyét. A Birodalom katonai vezetésének legveszélyesebb visszaütési kísérlete azonban az állítólagos Rákóczi József-párti erdélyi református vezető személyiségek (a püspök és több tekintélyes világi személy) 1738. márciusi letartóztatása volt. Az erre elsősorban alapul szolgáló feljelentést a moldvai fejedelem titkára tette meg Lobkowitz helyettes főhadiparancsnoknál. A különös kapcsolat egy némi, szerény szuverenitást élvező uralkodó bizalmas munkatársa és egy külállam nem kis rangú katonai vezetője között talán okot adhat nekünk arra, hogy a moldvai fejedelmi titkárt röviden Habsburg-kémnek minősítsük, s még annak feltételezésére is, hogy a feljelentést eleve „megrendelték" nála. Mert hogy a Birodalom katonai vezetése számára így alkalom adódott arra, hogy megbontsa katolikus és protestáns rendek 1734 után mégiscsak kialakult együttműködését, s egyben kompromittálja a Bornemissza—Haller-kormányzatot, s hogy ezzel az alkalommal élni is kívánt, az a következőkből kiderül. Lobkowitz a feljelentés nyomán a Rákóczi Józseffel való összeesküvés vádjával letartóztatja Szigeti-Gyula István erdélyi református püspököt, Bethlen Sámuelt, Lázár Jánost, Rhédei Ferencet és Lászlót, Thoroczkai Zsigmondot és Tholdalagi Mihályt. 53 A Bornemissza—Haller-kormányzat politikusán, de határozottan ellenáll az akciónak, azonnal értékelve, hogy itt nem csak a református rendekről van szó. A Gubernium a letartóztatások miatt felfüggeszti az éppen ülésező országgyűlés
