Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
a kincstár hozzá kerülő ügyeit higgadtan intézi. A Haditanács azt az (adott pillanatban kétséges értékű) érvet dobja a mérlegre, hogy Savoyai Jenő több ízben elismerően nyilatkozott róla. 30 A végleges felségelőterjesztésbe azonban, amely bizonnyal Bornemissza műve, hosszas méltatás kerül Haller érdemeiről (ez a korábbiakban nem szerepel). III. Károly (feltehetően Tönnemann hatására is) Haller Jánost nevezi ki gubernátornak. 31 Haliért 1734. december 2-án iktatja tisztébe az országgyűlés királyi biztosa, Wallis főhadiparancsnok. 32 A Kornis Zsigmond halálától számítva néhány nap híján 3 éves csata tehát lezárult. A győztes első pillantásra Bornemissza János — sikerének azonban (vitathatatlan politikai képességein és energiáin túl) az volt az oka, hogy az Erdély teljes katonai kormányzata vagy a gubernatori tiszt betöltése körüli harc a Habsburg birodalmi vezető elit katonai pártja (Savoyai Jenő és csoportja) és a SinzendorfT köré csoportosuló ellenpárt hatalmi harcának nagyobb összefüggésébe illeszkedett, s hogy 1734-ben ebben az utóbbi harcban, a Habsburg-hadseregnek és személyesen is Savoyai Jenőnek a lengyel trónöröklési háborúban elszenvedett vereségei hatására, a hatalmi mérleg SinzendorfT javára változott meg. Mielőtt azonban az 1734-i fordulatot követő Bornemissza—Haller-berendezkedés, az annak keretében létrejött kormányzati reformok ismertetésére térnénk, szóljunk az 1731—1734-i harc bizonyos utórezgéseiről, a katonai párt azon kísérleteiről, hogy újra magának biztosítson legalábbis nagyobb súlyt vagy éppen hegemóniát Erdély kormányzatában. Katonaság és polgári kormányzat egyik ütközőpontja (nem elsődleges elem a hatalmi harcban, de mint egy elem nem súlytalan) a discretio kérdése. A Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária 1735 őszén, a discretiókat eltiltó katonai regulamentumra hivatkozva, megpróbálja ezeket visszaszorítani. 33 1736 júniusában a rendek is a regulamentum alapján kérik Wallist (mint az országgyűlés királyi biztosát és egyben főhadiparancsnokot), hogy tiltsa meg alárendeltjeinek discretiók követelését. 34 1 737 elején, az újabb török háború előkészületeinek idején azonban a katonaság ismét határozottan igényt tart erre a törvénytelen szolgáltatásra. Erdélybe újabb ezredek érkeznek, s a Gubernium jónak látja körrendeletben eltiltani discretio adását nekik (ez esetben is a regulamentumokra hivatkozva). Wallis erre (1737. január 25-én) azt rója fel a Guberniumnak, hogy lépésével nem az ezredek pihenését és erőgyűjtését, hanem további leromlását szolgálja. A tilalomból a császári hadsereg elleni nyilvánvaló gyűlölet sugárzik. Állítása szerint Magyarországon, Szlavóniában és Habsburg-Szerbiában a katona ingyen ebédet kap szállásadójától, a tisztek ingyen szénát, lóportiót stb., a Bánátban még 2-3 forintot is adnak a széna mellé. A tilalom feloldását követeli, azzal fenyegetőzve, hogy különben az udvarral helyezteti érvényen kívül a regulamentumnak ezt a pontját. Egyben az élelmiszerek árának leszállítását várná el, amelyet az ezredek beérkezésekor felemeltek. A Gubernium (1737. január 29-én) azzal védekezik, hogy a regulamentum béke és háború idején egyaránt érvényes, az áremelkedést nem hatósági rendelkezések okozták, hanem az ínség 35 — erre a főhadiparancsnok a Haditanácshoz fordul, és a Guberniumnak végül is vissza kell vonni a tilalmat. 36
