Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
Közben azonban az erdélyi országgyűlés (csak feltételezhetően a Guberniummal való egyetértésben) terjedelmes összeállítást készít egyes katonatisztek, sőt altisztek által követelt discretiókról. 37 A Gubernium így támogatva is, szorítva is a rendektől, de a Haditanáccsal állva szemben, azt az utat látja a legeredményesebbnek, hogy a katonai párt kulcsszemélyiségeitől nem sajnálja a pénzt. Wallisnak 1737. március 20-án „Tábori készületire szükséges expensájinak superatiójára s pótlására" megszavaz 1500 RFt discretiót, 38 Hefenstock utódának, Wöber haditanácsi referendariusnak pedig (1737. március 23-án) „ez igye fogyott Haza dolgaiban kívántató favorának és patrociniunának demereálására" 100 aranyat ( = 415 RFt), 39 amit aztán az Erdélyi Udvari Kancellária (a helyzet súlyosságára és a korábbi gyakorlatra hivatkozva) felemeltet vele 200 aranyra. 40 Ugyanezjdő tájt a Guberniumhoz sorozatosan érkeznek panaszok erőszakos katonai végrehajtásokról, a végrehajtók zsarolásairól, verésekről, sebesítésekről, nemesi kúriák megtámadásáról (az öreg Apor Péter, ekkor háromszéki főkirálybíró házára a Wallis-ezred egy br. Wangenheimb nevü századosa azzal küldet rá egy tizedest és 6 közlegényt, hogy Apor szobájába telepedjenek be, amire sor is kerül — a botrány azonban akkora lesz, hogy Wallis kénytelen fegyelmi intézkedéseket hozni saját ezredének tisztje ellen). 41 A Gubernium most továbblép: 1737. június 22-én összeállításokat kér be a törvényhatóságoktól ezekről a túlkapásokról, továbbá arról, hogy az adón s a regulamentumban meghatározott gratuitumon túl kinek s mit adtak. 42 Érkeztek is be ilyen kimutatások, ezek azonban még színezni is alig színeznék az eddig bemutatott képet. 1737 decemberében tervezetet is kiadtak az országgyűlésen a discretio mértékének szabályozására. 43 Az időközben (1737. szeptember 28-án) 44 elhalálozott Wallis helyére egyenlőre ideiglenes erdélyi főhadiparancsnoknak kinevezett Christian Lobkowitz herceg lovassági tábornok mint az országgyűlés királyi biztosa megtette reflexióit a tervezetre. 45 Közben azonban a kérdés más szinten is napirendre került. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis, amelynek Savoyai Jenő halála óta Sinzendorff az elnöke, 1737. október 25-i üléséről udvari vegyes bizottságot küld ki az erdélyi rendkívüli adókivetések, katonai túlkapások megvizsgálására az Osztrák Kancellária, a Haditanács, az Udvari Kamara és az Erdélyi Udvari Kancellária tagjaiból. 46 Ez már eleve Bornemissza nagy sikere, az még inkább, hogy a bizottság a discretiók alapos megszorítását javasolja. 47 Az alkancellár azonban azt is eléri, hogy az uralkodó még a vegyes bizottsági javaslat Ministerialkonferenz-i megvitatása előtt, 1738. február 24-én rendelkezik a discretio-kérdésben: a katonaságban előírt tartáson felül kicsikart discretiók, az utalványozottakon túl felvett termékek ára, az így minősülő fuvarok bére stb. vagy az adóba számítandó be, vagy a katonaság térítse vissza őket. 48 A discretio-kérdés azonban jeleztük, nem központi kérdése a katonaság és a civil szervek közötti hatalmi harcnak — bár nem elhanyagolható kérdése. Ugyanilyen nem alap-, de nem is mellékkérdés a hadbíróság illetékességi körének túllépése. Az 1735-i szüreti törvényszünet alatt a hadbíróság, amely (szóltunk róla) korábban is túlkapást követett el a hamis pénzverők ügyében, „maga praetendált jurisdictiojának meg erősítésére és bizonyítására" (ahogy a Gubernium minősítette a dolgot) a
