Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
120 G.P 1724:627. Haller kinevezésére aztán a szék hármas jelölése alapján kerül sor 1725. március l-jén (uo. 1725:19.). 121 G.P 1714:304. 122 Uo. 1717:398. 123 Uo. 1718:42. 124 Uo. 1720:98. 125 A G.P 1716:37. sz. irat megmaradt boritólapján (az iratot magát kiselejtezték) ez olvasható: „Secretario Excellentissimi Domini Gubernatoris" [tehát nem a Gubernium titkára volt] „Vaszlai 100. floreni titulo Remunerationis" [nem „Salarii"] „applacidantur". 126 EK: AG 1723:41. 127 G.P 1723:192. 128 EK:AG 1727:121. 129 G.P 1728:36. 130 Szinte már az energia túlbuzgása nála, ahogy kancelláriai fogalmazványokra egyszerű ügyintézési feljegyzés (a revideálás rövidített jelzése stb.) helyett hosszabb szöveget vezet rá. A Kancellária egy, 1714. augusztus 20-án a Haditanácshoz intézett átiratának fogalmazványára, amelyen Szentkereszti már javításokat és betoldásokat eszközölt, ezt írja rá: „Conceptum hunc revidi, nihilque in contrarium habeo" (EK:AG 1714:58.). Az 1715. február 3-án a Guberniumnak küldött rescriptum fogalmazványára, a készpénzadó és naturalista összegének jelzése mellé, rávezeti: „NB: megh-kell jól nézni, ha nem többé a'pénznek, s naturáléknak Summája". Az ugyanaznap Steinville-nek küldött rescriptum fogalmazványán saját kezűleg végez javításokat és betoldásokat, majd a fogalmazvány elejére írja utasítását: „ezt menél hamarébb lehet írni Conceptus formában". (Mindkét fogalmazvány: EK: AG 1715:12.) Megtörténik, hogy a Ministerialkonferenz határozatairól készült felségelőterjesztés fogalmazványának egész szakaszait fogalmazza újra (EK:AG 1716:91.); az is, hogy a Konferenz felségelőterjesztése és az azt egészében jóváhagyó uralkodó resolutio alapján készült rescriptum fogalmazványába olyan részeket is beleiktat, amelyekről a felségelőterjesztésben nincs szó, más kitételeket töröl belőle (bár érdemükre utal). (Uo. 1718:10.) 1716-ban, az unitus püspöki tiszt betöltésének kényes kérdésében, maga készíti el a Ministerialkonferenz elé készülő előterjesztés fogalmazványának egészét (EK: AG 1716:111.). 131 Mártonffi püspöknek 1715 októberében a Ministerialkonferenz elé terjesztett kérvényét csak a Kancellária katolikus tagjai vitatják meg, „Acatholicis enim ea, ceu Religiosa communicari haud poterant" (EK: AG 1715:80.). 1726. május végén—június elején ismét csak ők vitatják meg benyújtás előtt a katolikus rendek felségfolyamodványát (uo. 1726:49.). 1727. február 12-én Bornemissza és Vaszlai arról értesítik a katolikus rendeket, hogy felterjesztésük ügye az Erdélyi Udvari Kancelláriához volt címezve, de a Kancellária akatolikus tagjaival nem közölték, „eddigis szokásban nem lévén Szent Religionknak illyen dolgait más Religion való Cancellariai Tagokkal közleni" (uo. 1727:12.; G.P 1727:27.). 132 1721-ben előbb a Kancellária rója fel a Guberniumnak, hogy számos fontos ügyben (hajósok és sóvágók mentességei, a szász natio adója, Káinoki Ádám árváinak kérdése stb.) nem küldött fel tájékoztatást (G.P 1721: 12.), majd a Gubernium kifogásolja, hogy számosan, az illetékes hatóságokat (közte őt magát) megkerülve, „per Saltum" fordulnak az udvarhoz, és onnan saját tájékoztatójuk alapján rendeleteket szereznek. A Gubernium (mintegy az 1690-es évek igényeit felmelegítve) azt kéri, hogy az ilyen memorialisokat csatolják az ügyben leküldött rendeletekhez. A Kancellária válaszul sértődésének ad hangot a levél miatt, fogalmazójának kemény megfenyítését követeli — egyben pedig, különös logikával, azzal fenyegeti meg a Guberniumot, hogy a továbbiakban nem küld tájékoztatókat az uralkodó rendelkezéseiről, csak magukat a rendeleteket (EK:AG 1721:38.). Ezt a fenyegetést mindenesetre nem váltotta be. 1726 elején a két hatóság viszonya ismét feszült. A Gubernium sérelmezi, hogy bizonyos, a Haditanácstól a főhadiparancsnoknak, az Udvari Kamarától pedig a kincstári igazgatás országos szervének, a Cameralis Directiónak megküldött uralkodói rendelkezések csak ezektől jutnak el „ottan-ottan" hozzá, a Kancellária viszont nem küldi meg neki (vagy csak késve). így egyhangú határozatot hoz, hogy olyan expedienst fog beállítani Bécsben, aki a Guberniumból felküldötteket a megfelelő helyeken alkalmas és alkalmatlan időben sürgethesse (minthogy a Kancellária már jelezte neki, hogy nem járhat el ágens módra minden ügyben). 1726. január 30-án, közölve álláspontját a Kancelláriával, személyi javaslatot vár az expediensre tőle (közölve, hogy maga is 24 Trócsányi 369
