Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

F) A RENDEK SZEREPE AZ ERDÉLYI POLITIKAI ÉLETBEN (1712—1730) Munkánk e szakaszának korábbi részeiben szólottunk arról: mekkorát esik vissza az erdélyi vezető elit kormányzati szerepre jutó részének nívója az 1708 előtti garnitúrához képest. Minthogy azonban arról is beszámoltunk: milyen szerény a teljesítménye a kormányzatnak a kincstári politikában (s egyáltalán), nem lesz talán meglepő, ha szükségesnek tartjuk megvizsgálni: mi a rendek teljesítménye e korszakban Erdélyben. Annál is indokoltabbnak látjuk ezt, mert utaltunk már rá: az időszak egyetlen átfogó erdélyi gazdaságpolitikai koncepciója (az 1725-i tervezet) a rendektől származik. Az természetes, hogy a rendek, évszázados politikai tradíciók folytatásaképpen, követelik a kereskedelem, különösen a sókereskedelem szabadságát. Az 1712-ben az új uralkodóhoz küldött követség instructiójában ott találjuk a szabad kereskedelem követelését az ország termékeivel (marha, só „s -egyéb hasonlók").

413 A sókereskedelem szabadságának követelése sorozatosan szerepel a korszak további éveiben is.

414 Az viszont már kevésbé magától értetődő, hogy a rendek azok (talán Bethlen Gábor és I. Rákóczi György rendezett s apródonként az abszolutizmus felé haladó államára emlékezve, de még inkább a konkrét szükségletekből kiindulva), akik olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek az abszolutizmus programja kell hogy legyenek. A rendek országgyűlési követeléseiben találkozunk sorozatosan az árszabályozás igényével.

415 A mértékek szabályozását és ellenőrzését szintén a rendek sürgetik.

416 Rendi követelés a bérek szabályozása is.

417 Ismeretes tény, hogy a korszakban egyedül a rendek hoznak jobbágypolitikai rendelkezést, az 1714-i jobbágytörvényt — s az is, hogy az megerősítetlen marad, a Habsburg központi kormányzat csak az 1740-es években nyúl ehhez a kérdéshez. De hiába várnánk valami iparfejlesztő politikát a központi kormányzattól. Csak az Erdélyben állomásozó császári ezredek ruházatának és fegyverzetének helyben való előállítása kérdésében folyik a huzavona, minden érdemi eredmény nélkül Erdély számára.

418 Azzal a rendhagyó jelenséggel állunk tehát szemben, hogy a bármennyire is csökkent nívójú periféria, több korszerű szellemi mozgékonyságot árul el, mint a Birodalom centruma. A Habsburg központi kormányzat fokozódó érdektelenségét Erdéllyel szemben már a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis és a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica tevékenységének ismertetésénél is tetten értük. Nos, itt van ugyanaz a képlet Erdély szintjén: ami kevés modern politikai ötlettel találkozunk, az a rendek terméke. Tegyük hozzá: ezek az ötletek nem jutnak el a megvalósulásig.