Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

igényt. Ezek után meglepő, hogy a Haditanács mégis eléri az uralkodónál: a főhadiparancsnok (elsősorban őrá hárulván a hadellátás gondja) mindig pontos tájékozottsággal kell hogy bírjon az országos és kincstári jövedelmek állapotáról, ezek a jövedelmek tehát az ő rendelkezése alá tartozzanak, egyáltalán a Provincialiát és a Contributionaliát csak az tudtával és beleegyezésével lehessen intézni.

380 Kriechbaumb valóban Erdély kormányzójának is tekintette magát.

381 Haan 1708-i instructióját ismertetve szólottunk róla, hogy az Oberprouiandtcommissariusnak is az ő nevében kellett kiadni rendelkezéseit. Erdélynek ez a nem éppen törvényes kormányzója 1710. február 4-én hal meg.

382 Utódául gr. Steinville lovassági tábornokot nevezi ki az uralkodó (1710 márciusában), ugyanazzal a hatáskörrel a Provincialiát és a Contributionaliát illetően, mint amellyel Kriechbaumbot felruházta 1708 őszén.

383 ő 1720. október 21-én bekövetkezett haláláig tölti be e tisztséget.

384 A főhadiparancsnoki tiszt betöltése most már egy jó fél éve várat magára (a dolog nem olyan sürgős, mint volt 1710 háborús viszonyai között). Virmont gyalogsági tábornokot az uralkodó 1721 márciusában nevezi ki Erdély főhadiparancsnokává.

385 Az új főhadiparancsnok a katonai ismereteken túl a közigazgatás és a kincstári igazgatás terén is, de elsősorban a diplomáciai szolgálatban rendelkezik tapasztalatokkal: rendkívüli követ a lengyel királynál, a pozsareváci béketárgyalásokon a Habsburg-küldöttség vezetője, majd a béke megerősítésekor főkövet a Portán.

386 Már kinevezési okmánya is tükrözi azt a változást, amely Steinville főhadiparancsnoksága alatt végbement az erdélyi katonai és polgári kormányzat viszonyában, a polgári kormányzatnak a főhadiparancsnok fősége alól való felszabadulás jegyében: csak az Erdéllyel, a Habsburg Birodalomhoz tartozása idején katonai és kincstári tekintetben közös igazgatás alatt álló Olténia főigazgatójának (Director Supremus) nevezik ki, Erdélybe csak főhadiparancsnoknak.

387 Erdélybe indulása előtt (az elhúzódván, 1721. július 30-i kelettel) nyert instructiója ugyan részletesen foglalkozik az ország nem katonai kérdéseivel is, de itt még szemléletesebb a változás. Az uralkodó ugyan tájékoztatja tábornokát arról az álláspontjáról, hogy a négy erdélyi vallásfelekezet közül a protestánsok csak megtűrtek,

388 de végül is csak azt az évek óta uralkodó (és a gyakorlatba is átmenő) elvi állásfoglalást ismétli meg, hogy az unitáriusok kiszorítandók a Guberniumból és az Erdélyi Udvari Kancelláriáról. A nóvum csak az, hogy az uralkodó a három natio rendszerére szeretné egyszerűsíteni a három natio és négy bevett vallás rendszerét.

389 A főhadiparancsnok tényleges polgári kormányzati jogköre oda csökkent, hogy figyelemmel kellet kisérnie a közigazgatásnak a hadüggyel összefüggő kérdéseit,

390 s változatlan maradt felügyelete Haan felett. Ezenkívül külön intézkedett az instructio Virmont bizonyos állambiztonsági feladatairól (a Rákóczi-emigráció erdélyi kapcsolatainak figyeltetése és fellépés ellenük)

391 — tegyük hozzá: teljesen feleslegesen. A diplomata tábornok csak néhány hónapig viseli Erdély főhadiparancsnoki tisztét. 1722. április 21-én meghal.

392 Helyére, ez esetben elég gyorsan, az év májusában

393 a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis történetéből ismert gr. Lothar Joseph Königsegg-Rothenfels (a Haditanács későbbi elnöke) kerül; ekkor