Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
gyalogsági tábornok. Ő és utódai már nem kapnak a Virmont-éhoz hasonló instructiót polgári kormányzati teendőikre, bár (látni fogjuk) nemegyszer avatkoznak ilyen ügyekbe. Erdélyi főhadiparancsnoksága alatt nyert tábornagyi rangot, 394 hogy 1725 végén vagy 1726 végén távozzék onnan. Madridban, rendkívüli követként fogja képviselni a Habsburg-érdekeket. 395 A korszak utolsó főhadiparancsnoka (Wallis 1729-i kinevezése már mintegy új időszak kezdete) a korábbi magyar történetírásból a Rákóczi-szabadságharc alatti kegyetlenkedései révén ismeretes Johann Kari Tige lovassági tábornok. 1726-ban, főhadiparancsnoki kinevezésekor, már negyvenegynéhány éve szolgál a hadseregben. Steinville és Virmont halála után ideiglenesen ő vezette a főhadiparancsnokságot az utód leérkezéséig; Königsegg-Rothenfels távozása után is ideiglenes főhadiparancsnok, kinevezéséig. 396 1 729. szeptember 14-én hal meg. 397 Utóda Erdélybe érkezéséig br. Schram von Otterfels vezérőrnagy látja el a főhadiparancsnoki teendőket. 398 Lássuk most már: mit jelent a gyakorlatban a főhadiparancsnokok tevékenysége a polgári kormányzatban. Az 1708 és 1730 közötti időszakban a főhadiparancsnok az országgűlések királyi biztosa. Ezzel kapcsolatban teendői vannak az országgyűlés helye és közelebbi időpontja meghatározásában (a Guberniummal kell megvitatnia ezeket a kérdéseket). Az országgyűlés elé ő terjeszti az uralkodó napirendi javaslatát (a propositiókat). A továbbiakban azonban nem avatkozik a tárgyalások menetébe. A rendek (küldöttségileg) vele alkudoznak az adó mennyiségéről (erről már több ízben tettünk említést — ezen belül arról is, hogy a Ministerialkonferenz és annak határozata alapján az uralkodó többnyire megjelöli számára: mennyit engedhet el az adó eredetileg követelt mennyiségéből). Jelentéseket kell azonban tennie az uralkodónak az országgyűlés tárgyalásainak menetéről (/elsőbbsége, a Haditanács útján); ezzel, királyi leiratokat eszközölve ki, hatást gyakorolhat az országgyűlés menetére. De rá hárulnak végül bizonyos ceremoniális teendők: az országgyűlés ünnepélyes megnyitása és bezárása (az uralkodó nevében). A főhadiparancsnoknak ez a feladatköre állandósul 1848-ig (kivételes esetektől eltekintve). Az uralkodó személyének ilyetén képviseletén túl (amelyben még akkor is mások álláspontját kell képviselnie, ha ő maga iniciálta ezt a döntést — felségelőterjesztéssel) vannak a főhadiparancsnokok polgári kormányzati tevékenységének kevésbé ünnepélyes, de talán nagyobb tényleges jelentőségű mozzanatai. Steinville az elnöke annak a bizottságnak, amelyet I. József hoz létre 1711. január 25-i rescriptumával az uralkodói kegyelmezési jog gyakorlására Erdélyben. A Havasalföldén és Moldvában tartózkodóknak 6 heti, a Magyarországon és másutt élőknek 3 havi határidőt ad a császár a hűségére való visszaállásra. Ezek a bizottságnál nyújthatnak be felségfolyamodványt jószágaik és tisztségeik visszaadása iránt, s annak tájékoztatása után dönt az uralkodó. A bizottság tagjait a három natio és a négy bevett vallásfelekezet rendszerének megfelelően jelöli ki a rescriptum: a Deputatióból Wesselényi István, Sándor Gergely és Georg Drauth vegyenek részt munkájában, a Deputatión kívülről pedig Kászoni János. Ha a Deputatio és Steinville úgy látják jónak, a szerv további tagokkal is bővíthető (a
