Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

szolgálat után 1721-ben a szebeni főharmincados tisztét töltötte be, másodikul Dako Tamás törcsvári harmincadost (korábban a zalatnai uradalom viceprovisora volt), harmadikul Aczél Tamás dévai provisort. Mindhárom utóbbi jelölt tudott latinul és románul, rendelkezett számviteli ismeretekkel (csakúgy, mint az arzenálírnok). Weithet és Nagy Jánost ajánlotta első helyen. A kincstári számvevőség székhelyéül Gyulafehérvárt javasolta.

260 Az Udvari Kamara (1721. december 12-én) lényegében egészében elfogadta Haan javaslatait (a létszám-alternatívánál a takarékosabb megoldást választva, s az arany- és ezüstbeváltási

261 számadások felülvizsgálatát Erdélyre bízva). A számtisztek és az írnok kinevezését Haanra bízta.

262 Jelezte, hogy rövidesen megküldi az Exactoratus Cameralis instructióját.

263 Talán még Haan életében leérkezett Erdélybe a kincstári számvevőség első instructiója.

264 Ez, a hatóság függésének (az erdélyi cameralis repraesentans alá tartozott) és teendőinek általános értelemben vett meghatározása után, sorra vette a számvétel módját, a munkamegosztás és a szerv írásbeliségének kérdéseit. A számvétel időpontját a cameralis repraesentans jelöli meg a számadásra kötelezett tiszteknek. A számvevő azonnal [!] jelentse a cameralis repraesentansnak azokat a tiszteket, akik nem nyújtották be határidőre számadásaikat, és azután az intézkedjék. Azonnal [!] készítsen kivonatot (extractus summarius) a benyújtott számadásokról, s jelentse a számadási hátralékokat az országos kincstári igazgatás vezetőjének, hogy az ilyen restantiák azonnal [!] behajthatók legyenek. A számadó által nem igazolt kiadásokat azonnal [!] fel kell venni rajtuk. A lelépő számadótiszteknek határidőt kell szabni maguk igazolására. A számvevő vizsgálja felül az elődei alatt történt számadásokat; ha hátralékot talál, jelentse a cameralis repraesentansnak. Ha a számvevőség tisztjei korábbi vagy eljövendő számadásokban hanyagságot vagy eltitkolást találnak, ezt azonnal [!] hozzák az országos kincstári igazgatás vezetőjének tudomására. A számvétel pontos menetrendjét külön is jelezte az instructio.

265 A számvételi munka úgy oszlott meg a tisztek között, hogy a két számtiszt végezte a számadások első revízióját, s a számvevő felülvizsgálta munkájukat. Részletesen előírta az instructio, hogy milyen számvételi könyveket kell vezetni a hatóságnak.

266 A számvevő feladata volt gondoskodni a hatóság irattárának őriztetéséről.

267 Az instructio nóvuma elsősorban határozottsága. A kincstári számvétel igen szervezetten folyt Erdély fejedelmi korszakában is; még az 1690—1708 közötti bonyolult és nehéz időszakban is fordítottak erre gondot, érthetően. Az instructio „azonnal" kitétele jelzi azt a szigort, amit az Udvari Kamara gyakorolni és gyakoroltatni kívánt a kincstári jövedelmekkel való elszámolásban. A forrásadottságok azonban nem teszik lehetővé azt, hogy e rendelkezések hatékonyságát ellenőrizzük. Boér 1726 legelején válik meg erélyi kincstári számvevőségétől

268 (mint jeleztük: az Apafi-jószágok helyettes vezetője — praefectusa és ellenőre — lesz). Helyére Somogyi István kerül.

269 Kinevezésével kb. egyidőben, 1726. február 20-án az Udvari Kamara a III. Károly nevében Viechternek adott instructiónak mintegy függelékeként megismétli 1721. decemberi állásfoglalását a számvételnek az