Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

kincstári tisztviselők kezébe kerül. Ezt most Haan 1708. szeptember 20-i instructiója tételesen is kimondja. Hogy a hadellátási főbiztosnak a háborús körülmények között megfelelő tekintélye legyen, intézkedéseit az erdélyi főhadiparancsnok nevében kell hogy kiadja.

133 Haan Oberprouiandtcommissariussága azonban nem olyan értelemben vett átmeneti intézmény, mint az 1709—1713-i Deputatio. A Deputatio 1713 tavaszán, elvégezve feladatát, feloszlik; tagjainak egy része tanácsosi helyet nyer a helyreállított Guberniumban — de egy más kormányszervben. Haan viszont, a közigazgatás és benne az adó- és Commissariatica-igazgatás újjárendeződésével, leadja hadellátási hatáskörét, ez azonban nem olyan váltással történik, mint a Deputatio és Gubernium esetében. Ő maga pedig tovább vezeti (haláláig) Erdély kincstári igazgatását. 1713 a kincstári igazgatásban nem határvonal. Annál is kevésbé, mert a kincstári igazgatás nem kerül vissza a Gubernium hatáskörébe, ahová 1699 nyara előtt tartozott. A kincstartói tiszt betöltésére nem kerül sor, az erdélyi kincstári igazgatás továbbra is közvetlenül az Udvari Kamara alá tartozik, ott pedig, a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica létrejötte után, a Birodalom más délkeleti területeivel együtt, Neoacquistica-területként kezelik — igaz, a többi Neoacquistica-területeknél lényegesen kisebb és egyre csökkenő mértékben. Erdély kincstári igazgatása tehát közvetlenül az Udvari Kamara alá tartozik. Az Udvari Kamara politikájában pedig alapvető fordulatot hoz Gundaker Starhemberg 1715-i bukása, ami az erőteljes centralizációs irányzattól való elfordulást hozza magával. A kincstári politika centralizációs irányzata 1708 és 1715 között Erdély számára szinte alig hozott valamit. Az Udvari Kamara 1712 májusában fellépett azzal az igénnyel, hogy Erdély egész status oeconomicusáról tájékozódjék; Haantól kért erről véleményes jelentést.

134 Az erdélyi országos kincstári igazgatás vezetője, akit másutt már szorgalmas, lelkiismeretes, de koncepciótlan hivatalnoknak jellemeztünk, meg is kezdte a tájékozódást az illetékes szakági vezetőknél. A hozzá érkezett vélemények közül csak Bíró Sámuel harmincadfelügyelőé ismeretes. Bíró, Haannak egy az Udvari Kamarához tett jelentése szerint nemcsak saját ügykörét látta el kitűnően, hanem az Oberprouiandtcommissarius minden egyéb (kincstári és nem kincstári) ügyben is élhetett tanácsával és közreműködésével.

135 A harmincadfelügyelő most is hasznos javaslatokkal szolgált, annak ellenére, hogy Haannak, egy szerencsétlen lépésével, sikerült alaposan megsértenie. Az ti. a brassai harmincadost, Páter Miklóst (ottani görög /e-kereskedőt) kívánta Bíró mellé ellenőrül beállítani,

136 már charta biancát is vett tőle erre. Páter azonban végül is könnyezve bejelentette ezt Bírónak, s eskü alatt fogadta, hogy nem vállalja el (nem bolond

137 felcserélni jövedelmeit Bíró jövedelmeivel, és a helyben lakás nyugalmát azzal az örökös kujtorgással,

138 amivel tiszte járna). A harmincadfelügyelő szóvá tette ugyan ezt 1712. június 17-én Haanhoz küldött felterjesztésében, de azért több pozitív javaslattal is élt. Úgy látta, hogy a béke beálltával a keleti kereskedelem Erdélybe csalogatásához az utak biztonságának és kényelmének megteremtése a legfontosabb. Ennek kapcsán érintette Máramaros Erdélyhez való visszacsatolásának a Partium vonatkozásában már tárgyalt