Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
nemessel, akik közül legfeljebb Dániel számított volna 1690 előtt főrangúnak. Az országgyűlés, elvégezve a guberniumi tanácsosi tisztségekre való jelölést, a kardinális tisztségekre való jelölésre térne rá. Itt azonban az országgyűlés előkészítésének pontatlanságaiból fakadóan zavar támad. Az országgyűlést egybehívó 1712. szeptember 6-i uralkodói döntés világosan a Gubernium kardinális tisztségviselőinek és egyéb tagjainak 65 jelöléséről beszél, a Steinville főhadiparancsnoknak mint az országgyűlés királyi biztosának 1712. október 8-án (Erdélyi Udvari Kancelláriáról) adott instructio csak a Gubernium (és az ítélőmesterek) jelöléséről. A rendek így jónak látják tájékozódni Steinville-től: mit tehetnek. Az kijelenti nekik: a továbbiakban csak gubernátort és ítélőmestereket jelölhetnek (ezzel ellentétbe kerülve saját instructiója betűjével, amely nem tud a gubernátor-jelölésről). A rendek így valóban csak ezekre a tisztségekre tesznek jelölést (1712. december 20-i feliratukban engedélyt kérve a többi sarkalatos tisztségekre való jelölésre is, arra hivatkozva, hogy ezek — például a rendek elnöke — nélkül nem lehet ellátni a közügyeket). 66 A gubernatori tisztségre már csak a református és katolikus vallásnak köréből történik jelölés. Itt a reformátusoknak sikerül jobban az erőkoncentráció. Felekezetenként három-három személyt jelölnek; a reformátusok első jelöltje, Wesselényi István 142 szavazatot kap (a további kettő, Teleki Mihály és Bethlen László 110-110-et). A katolikus listavezető Haller György szavazatainak száma 129; mögötte Mikes Mihály következik 122 szavazattal, majd Csáky István 102vel. 67 Ha már a guberniumi tanácsosi jelölteknél is jelentős volt az egykori Rákóczipártiak aránya, itt még meglepőbb: 6-ból 3 (bár egyik listavezető sem az). Az természetesnek tűnik, hogy e jelölésnél már csak a nagy arisztokrácia képviselői jutnak szóhoz. Az Erdélyi Udvari Kancellária, már az unitárius és evangélikus rendeknek a guberniumi tanácsosi jelölések miatti protestatiója hatására is, úgy foglal állást, hogy minden felekezetből három-három személy terjesztendő fel kinevezésre. A reformátusok közül a listavezető Wesselényi Istvánon kívül az ötödiknek jelölt Teleki Lászlót javasolja, harmadiknak pedig Szentkereszti Andrást, akit az országgyűlés nem is jelöl guberniumi tanácsosnak (csak ítélőmesternek). 68 A katolikusok közül elsőnek Kornis Zsigmond alkancellárt ajánlja, aki, említettük, a hatodik volt az országgyűlési katolikus jelöltek között, csak utána a katolikus listavezető Haller Györgyöt és végül a katolikusok harmadik számú jelöltjét, Mikes Mihályt. Az unitáriusoknál némileg megforgatja a sorrendet, bár ez itt kevésbé feltűnő: a volt kancelláriai főtiszt, Simon Mihály kerül az első helyre, őt Bíró Sámuel és Dániel Ferenc követi (Sándor Gergelyt az országgyűlés ítélőmesternek is jelölte, a legtöbb szavazattal valamennyi felekezetből). Az evangélikusok közül a két meglévő tanácsos mellé Johann Hoszman szebeni polgármestert jelöli, akinek korábbi kancelláriai tisztségviseléséről már szólottunk. 69 A Kancellária állásfoglalásában az a legfigyelemreméltóbb, hogy gátlás nélkül módosít az országgyűlési jelöléseken: megváltoztatja a jelölés sorrendjét, sőt bevesz a jelöltek közé olyanokat is, akik vagy a sorrendben eléggé hátul kerültek be a 12-es
