Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

jeioiesoe (kornis Zsigmond), vagy be se kerültek (Szentkereszti, Hoszman). Az utóbbi módon bevett három személy tagja az Erdélyi Udvari Kancelláriának, vagy az volt. Az előző időszakban, Bánffy, Bethlen Miklós és Apor erdélyi kormányzata idején ez elképzelhetetlen lett volna. A Kancellária állásfoglalása az erdélyi vezető elit pozícióinak súlyos romlását jelzi. Mutatis mutandis ugyanebbe a témakörbe vág az is, hogy a Kancellária által guberniumi tanácsosnak jelölt 10 személy között már csak Mikes Mihály marad meg a volt rákócziánusok közül. Állást foglalt az Erdélyi Udvari Kancellária a gubernátor személyét illetően is. Valószínű, hogy Kornis Zsigmond alkancellári addigra már biztosították a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis egyes tagjai a gubernatori kinevezésről — de az is, hogy ő maga nem agitáltathatott saját érdekében. így a gubernatori jelölésnél az alkancellár közömbösnek ítéli, hogy Wesselényi vagy Haller György nyerje el e tisztséget, érdemeik szerinte azonosak. (Kornis „megfeledkezik" arról, hogy Wesselényi súlyos éveken át vezeti a Deputatio munkáját.) Az uralkodó döntésére bízza, hogy katolikus vagy református gubernátort akar-e (ami, a katolikus egyháznak III. Károlyra gyakorolt hatása ismeretében, egyértelmű javaslat). A Kancellária többi tagjai azonban, a Diploma Leopoldinumnak s más uralkodói rendelkezéseknek azon pontjára hivatkozva, amely szerint a gubernatorság és a többi kardinális tisztségek viselői nem felekezetük, hanem képességeik és érdemeik szerint választandók ki, egyöntetűen Wesselényi Istvánra szavaznak.

70 A Kancellária is helyesnek találná, ha az uralkodó (eredeti rendelkezése szerint) engedélyezné a jelölést a többi kardinális tisztségekre is.

71 Az uralkodó 1713. március 31-i döntése a gubernatori és guberniumi tanácsosi tisztségek betöltéséről bizonnyal a Ministerialkonferenz egy (nem ismert) határozata alapján születik. III. Károly a gubernatori jelölésben egyáltalán nem szereplő, guberniumi tanácsosnak is csak felekezetéből hatodik helyen jelölt Kornis Zsigmond alkancellárt nevezi ki gubernátornak.

72 A Kornis család exponense egyévi Deputatio-tagság (ahová felekezetéből a rangsorban utolsónak kerül), majd két és fél évi alkancellárság után az erdélyi kormányzat élére emelkedik. A birodalmi vezető elit még annyira sincs tekintettel az erdélyi rendek állásfoglalására, mint az Erdélyi Udvari Kancellária. A Ministerialkonferenz a két és fél év gyakorlatából ismeri az alkancellárt, a többi jelölteket nem — Kornist az ő bizalmi emberüknek kell tekinteni a Gubernium élén. Az erőviszonyok szembetűnően mások, mint 1691/1692-ben. A gubernátor kinevezésével egyidejűleg választja ki az uralkodó a Gubernium tanácsosait, annyiban térve el az Erdélyi Udvari Kancellária javaslatától, hogy unitárius tanácsost csak kettőt nevez ki (Bíró és Simon), új evangélikus tanácsost pedig egyet sem.

73 A tanácsosok felekezeti megoszlása így: 3-3 katolikus és református (a katolikusok közé számítva a gubernátort is) és 2-2 evangélikus meg unitárius; így a felekezetek egyenlőségén ugyanúgy sérelem esik, mint a Diploma azon rendelkezésén, hogy a Gubernium 12 tagból álljon. A 10 személyből 5 (3 katolikus és 2 református) tartozik a nagyarisztokráciához — a súlyeltolódás nem feltűnő, de nem is jelentéktelen. A további 5-ből kettő szász patrícius, 3 hivatali