Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
László, Bethlen László és Naláczi Lajos. Az evangélikusok sorából a két guberniumi tanácsos (Sámuel Conrad von Heydendorff medgyesi polgármester és Péter Weber szász comes) mellett Andreas Teutschot és Georg Drauth brassói helyettes főbírót találjuk itt. Kifejezetten az unitáriusok panaszára reagálva nevez ki I. József négyet közülük a Deputatióba: a már korábbról ismert Bíró Sámuel harmincadfelügyelőt, Sándor Gergelyt, a jelölőlistán szintén szereplő Maurer Gábort s végül Gidófalvi Gábort. A Deputatio katolikus és református tagjai tehát kivétel nélkül főrendűek (Telekit és Naláczit nem számítva „régi" főrendi családok tagjai), a szászok a patrícius-réteg képviselői, s csak az unitáriusok között találunk két jelentős kormányhivatalnok-egyéniséget, Bírót és Sándort s két középbirtokos nemest. Nem jutott be a Deputatióba jó néhány olyan régi nagyarisztokrata, mint Kornis István (feltehetően azért, mert bátyja deputatus lett, bár a Hallerek is két fővel szerepelnek a névsorban), Mikola László; a Telekiek és Nalácziak közül is csak egy-egy került kinevezésre. Nincs a Deputatio névsorában Kászoni János neve. A Deputatio elnökéül a rescriptum Haller Istvánt nevezte ki, ő lévén az egyedüli főrendü a megmaradt guberniumi tanácsosok közül. Betegsége vagy halála esetén (az uralkodó döntéséig) a rangelső főrendü deputatus (tehát nem valamelyik szász guberniumi tanácsos) kellett hogy helyettesítse. Az új szerv megkapta a Gubernium korábbi hatáskörét. 9 A Deputatio néhány éves fennállása alatt a legfontosabb személyi változás az volt körében, hogy Haller István 1710. május 2-ra virradóra elhalván, helyébe az 1709. augusztus 10-i rescriptum értelmében Wesselényi István mint rangidős főrend 10 lépett. 11 Az uralkodó 1710. június l-jén helyeslőleg vette tudomásul az elnökletben történt változást. 12 Haller István és az időközben erdélyi udvari alkancellárrá kinevezett Kornis Zsigmond deputatusi helyére, a Deputatio jelölése és az 1710. november 26-i uralkodói kinevezés alapján, Kornis István és Mikola László kerül (mindketten már 1709-ben szerepeltek a jelölésben). 13 A Kornis család tehát, jó két évtizedre Erdély legbefolyásosabb katolikus családja, változatlanul képviselve marad az országos kormányszervben. Mikor 1710 nyarán meghal Péter Weber szász comes, a szebeni centumviratus három személyt jelöl helyére: Andreas Teutschot, Thomas Schmied szebeni székbírót és Johann Hoszman erdélyi udvari kancelláriai referendarius és taxatort (egyben szebeni városi tanácsost). A Deputatio 1710. augusztus 10-én azzal terjeszti fel a jelölést az uralkodóhoz, hogy Schmied nem jöhet számba (a korábbi években, commissariusként, nem szolgálta kellően a főhadiparancsnok és a Gubernium közötti jó viszonyt), a fennmaradó két személy közül (a szebeni centumviratussal egyetértve) Teutschot jelöli elsőnek. 14 1. József 1710. november 23-án ki is nevezi comesnek Teutschot; minthogy azonban akkor csak a szász natióból van guberniumi tanácsos, egyelőre nem adja meg ezt a comesnek különben kijáró rangot neki, azzal, hogy egyelőre maradjon deputatus, majd a Gubernium helyreállításakor kapja meg a tanácsosságot. 15 így azonban az evangélikusok csak három személlyel szerepelvén a Deputatióban, az 1711. április 25-i rescriptum értelmében a volt comes-jelölt, Johann Hoszman került a negyedik deputatusi helyre. 16 A Deputatio (legalábbis nagyobbrészt) classisokban működött; egyszerre csak
