Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
egy része (fele vagy harmada) tartózkodott a szerv székhelyén, intézve a hozzá érkezett ügyeket. 17 A főhadiparancsnok (külön írott jogszabály nélkül) felügyeletet gyakorolt felette, 18 s a Haditanács útján az uralkodónak tett jelentést a szerv működésének általa vélt vagy tényleges rendetlenségeiről. 19 A szerv a szatmári béke megkötésével elvesztette létjogosultságát; az 1703 előtti kormányszervek helyreállításának már nem volt akadálya az országgyűlés össze nem hívhatása, a nyers katonai főség sem lehetett kedvére a deputatusoknak, és egy ilyen felemás kormányszerv egyébként sem tudott tekintélyt teremteni magának. A Deputatio 1711 nyarán—kora őszén, Kornis Zsigmondnak adott szóbeli megbízásában, igen erősen sürgette a tisztségek mielőbbi visszaállítását, mert jelenleg az ország helyzete a pásztor nélküli juhoké, a sérelmek ellen nincs törvényes védelem, mindenki büntetlenül garázdálkodhat. 20 Egyelőre az anyacsászárné 1711. októberi, említett rescriptumát kapják válaszul: vigyázzanak saját maguk tekintélyükre, rendezettebben működvén. A Deputatio végül 1713 tavaszán, az újjászervezett Gubernium tanácsosainak eskütétele után szűnik meg. 21 Az Erdélyi Udvari Kancellária lényegében intakt szervezettel érte meg 1708 őszét; csak vezetőjének tisztsége üres — közjogilag már Káinoki Sámuel kincstartói kinevezése óta, valójában az alkancellár 1706 októberében bekövetkezett halálától. Attól kezdve Seilern osztrák udvari főkancellár gyakorolt bizonyos felügyeletet a kancellária felett. 1709 áprilisában, a Deputatióra javaslatot tevő concursuson Haller István alkancellári is kíván jelöltetni a rendekkel, azok azonban elnapolják az ügyet. Erre Haller és Péter Weber szász comes guberniumi tanácsos mint Gubernium terjesztenek fel 2 (nem ismert) személyt e tisztségre (Conrad von Heydendorff megmakacsolja magát, hazautazik Medgyesre, neve más kézírással — állítólag meghatalmazása alapján — kerül a felterjesztésre). 22 Az Erdélyi Udvari Kancellária, amelynél most Szentkereszti véleménye a mérvadó, úgy látja, hogy a Gubernium megmaradt tanácsosai nem tehetnek jelölést erre a tisztségre, ez a rendekre tartozik. 23 A Birodalom központi kormányzata közbülső megoldást talál: a Deputatio elnökét és tagjait kinevező, valamint rangrendjét szabályozó 1709. augusztus 10-i rescriptum az új szervtől vár felterjesztést az alkancellári tisztségre. 24 A Deputatio 1709. december 2-án valóban tesz is jelölést. Mintegy bevett gyakorlatnak véve azt, hogy az alkancellár csak katolikus lehet, két katolikus személyt javasol, mindkettőjüket Erdély legrangosabb katolikus családjaiból. Kornis Zsigmondot és Mikola Lászlót. 25 1. József 1710. március 23-án az elsőnek ajánlott Kornist nevezi ki. 26 Itt kezdődik az elkövetkező évtizedek egyik legnagyobb politikai pályája, amelyet alapvetően az ellenreformációs irányzat és a Habsburg-hüség határoz meg. A Kornisok a 16. század második felétől játszanak szerepet Erdély életében. A családnak az az ága, amelyből Kornis Zsigmond is származik (s amely a család legtekintélyesebb ága), végig katolikus marad. 17. század eleji exponensük, Boldizsár a Bocskai-szabadságharc idején (Sennyei Pongráccal együtt) a Habsburg-oldalon áll, 1608-tól rövid ideig az erdélyi politikai élet egyik vezető alakja, míg aztán Báthory Gábor kivégezteti a széki összeesküvésben való részességért. Óccse, Kornis Zsigmond az elfogatás elől kimenekül Magyarországra, csak Bethlen Gábor uralma elején tér vissza, de ő (Kendy
