Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
elem a kormányhatóságok személyi apparátusának kérdése. 1708-ban nem egyszerűen a gubernátor hal meg, hanem befejeződik az 1690 és 1708 közötti vezető elit kihalása is — egyben az 1690 előttről örökölt vezető elité is. (Bethlen Miklós életben van ugyan, de politikai halott; Haller Istvánnak pedig, bár főtisztséget viselt a Guberniumon belül, nem volt igazi vezető szerepe). Az új berendezkedésnek talán legjellemzőbb eleme lesz az új politikai személyiségek föltűnése. (A személyi apparátus problémakörének mellékkérdése, de nem elhanyagolható kérdése 1711 után azoké a korábban kormánytisztségeket viselő Rákóczi-pártiaké, akik Szatmár után visszatérnek a Habsburg uralkodó hűségére. Itt a felekezeti tényezők is motiváló szerepet játszanak.) 5. 1711 után számolni kell az ellenreformációs politika megerősödésével. Az új uralkodóra, III. Károlyra ismeretesen igen erős a katolikus egyház befolyása — közvetlenül is, a központi kormányzatnak a katolikus egyházzal szorosabb szövetségben álló vezető egyéniségei révén is. 6. Mindezek folyamányaként (különösen a spanyol örökösödési háború lezárulása, az 1716—1718-i sikeres török háború, egyáltalán az osztrák Habsburgok hatalmának pillanatnyi, látványos megerősödése következtében — amely utóbb nemcsak a kortársak, hanem késő korok történészei számára is feledtette azt, hogy ez a „nagyhatalom" egy világbirodalom maradékának elnyelésével jött létre) várható, hogy a Birodalom központi kormányzatának túlsúlya Erdéllyel szemben mégiscsak érezhető lesz — annál is inkább, mert most nem egy korábban viszonylag önálló ország politikai tapasztalatokkal rendelkező államférfiai állnak majd szemben a Birodalom vezető elitjével, hanem politikusként kezdőnek számító emberek. A) AZ ELŐKÉSZÍTŐ IDŐSZAK (1708—1712) Bánffy György halála után a három tanácsosból álló Gubernium, tiszteletreméltó gyorsasággal és határozottsággal, lépéseket tett a közigazgatás és bíráskodás újjászervezésére. 1708. november 26-án az uralkodóhoz küldik Sárpataki Mártont, az alábbiak elérése végett: 1. I. József állítsa helyre a Gubernium és a királyi tábla személyzetét. 2. A törvényhatósági főtisztségek vonatkozásában: bár a Rákóczi-pártiak tisztségeinek betöltése még függőben van, az elhaltak helye betölthető volna. A Gubernium kapjon felhatalmazást arra, hogy saját testülete és a főtisztségek üresedésben lévő helyeinek betöltésére javaslatokat tehessen. A kérések teljesítése az erdélyi közigazgatási és bíráskodási apparátus teljes helyreállítását jelentette volna. A Gubernium egyben meg kívánt szabadulni a főhadiparancsnok felette gyakorolt hatalmától is. Ha megüresedett tisztségei be lesznek töltve — írta 1708. november 26-án az Erdélyi Udvari Kancelláriának —, „légyen cum charactere Guberny Regii, és az ő Felsége itt való generális Commendánsai ne folytassák a dolgokat, Stylo hactenus practicato, tsak impositive pro suo valle, és in juridica, Politica, pariter etiam Oeconomia magokat ne ingerállyák". 1
